Karácsony és apa

 Hanna teljesen természetesnek vette, hogy az apja beállított egy fával 24-én, skandálta is bőszen, hogy faaa. :) Mikor délután aludt, feldíszítettük.
 Miután felkelt a nallány, behívtuk, hogy nézze meg. Jött is, rámosolygott, és kb. ennyi volt a reakciója. :) Aztán becsempésztük az ajándékokat. Nem értette, hogy miért kell kibontani, mikor letéptünk egy adag csomagolót, minden áron vissza akarta helyezni. o.O Miután rájött, hogy ez nem fog menni, a letépett darabbal ment fel-le, és közben bele szeretett volna gyömöszölni dolgokat. Vagy pl. az egyik csomagot inkább széknek használta. :) Kicsit nehéz volt rávenni, hogy ugyan nézze már meg, hogy mit hozott a Jézuska, de végül azért csak sikerült. Tetszett neki a sütifaló bödön, és a 100 labdás sátor is. Én is befeküdtem a sátorba, és nagyon jól masszíroznak ezek a kis golyók. :) Csak elég kevésnek hat a 100, ami valójában 92 db.  Majd ha látok kicsi pénzért, még veszek, de így is jó.
 A robotlány, amit varrtam neki, nem igazán hatotta meg, de benne volt a pakliban. Rengeteg ideig csináltam, bíztam benne, hogy elnyeri a tetszését, de ezzel várnom kellett egy napot, 25-én már megszeretgette. :)



Bontás helyett inkább rámászott, ráült, legurult, majd mindezt újra, és újra...



A robotlány. Az ötlet a Pinterest-ről van.

 December 27-én először mondta, hogy apa. Épp haza fele jöttünk a sógoréktól, mikor is mondta. :) Ilyenkor, ha új szó van, mindig azt hisszük férjemmel, hogy rosszul hallunk és érdekes arcot vágva egymásra bámulva kérdezzük, hogy: -Szerinted is? Biztos azt mondta? :) Tegnap meg már azt is mondta, hogy apu. És még jókor is használta. ( Ha kérdezzük, hogy hol van anyu, hol van apu, hol van Hanna baba, általában csak ritkán talál be.) Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok féltékeny. Há' már hogy a fenébe ne lennék, mikor mondja hogy pl kikapcs, de azt, hogy anyu, semmi pénzért nem hajlandó a kis büdöse. :D Na majd annak is eljön az ideje, és ő valódi kis apa szíve, szóval elnézem nekik.
  Tegnap olyat is csinált, hogy a Gyerekdalok és mondókákból az A part alatt szavainak a többségének az első szótagját mondta. Ezt jól meg aszondtam, de valami ilyesmi hagyta el a szájacskáját: "Paa, aaa,há vaaa kaaaa, há vaaa kaaaa... Bó, úúúú, bóó úúú, hááá..." Hihetetlenül elkezdett fejlődni a pöntyögője. Tuti, hogy ehhez a heti 5-szöri torna is hozzájárult, mert azóta mintha kicserélték volna. Na ezek azért nem semmik. Szerencsére a kisasszonynak nagyon tetszik, hogy lóbálva, pörgetve, hintáztatva van kb fél órát, de mi sokszor majd megszakadunk. :D És az a jó, hogy eközben még énekelni, és számolni is kell úgy, hogy levegőt alig kapok. Ennél már csak az a viccesebb, ha röhögtet az ember, és úgy már végképp nem bírom lóbálni a tüncit, aki csak értetlenül pislog ilyenkor. :) A tornáról jut eszembe, hogy a számok kezdő hangját vagy szótagját is mondja.

SNI

 Avagy megkapta a lelkem a sajátos nevelési igényű címet. Még az is van a papíron, hogy különleges bánásmódot igénylő gyermek. Szóval ez van, sajnos nem azt mondták tegnap a szakértői bizottságnál, hogy nyugi anyuka, túlpörgi, nincs baj. További vizsgálatok is szükségesek, vinni kell Szegedre vagy Budapestre, hogy megnézzék az autizmus gyanú miatt. Ez egy több napos "buli" lesz. Nem igazán várom, ha jól tudom 5 napig tart. :( Szerintem Szegedet választjuk, Pest messze van, meg csomó érv szól Szeged mellett. Amúgy a budapesti Vadaskertet fórumos berkekben agyon magasztalják az anyukák, de ettől függetlenül sokkal több szól a szegedi mellett számunkra.  A bizottságnál hihetetlen aranyos volt a nő. Itt egy élő példa, hogy egy állami dolog sem minden esetben szar, sőt. Pontos volt és kedves, mindent elmagyarázott. Januárban hívhatom a gyógypedagógust, és elméletileg már abban a hónapban el is kezdődik a fejlesztés. Heti 2x45 perc lesz, egy konduktor is fog vele foglalkozni a gyógyped. mellett. Örülök, hogy végre szakértőkhöz kerülünk, nem csak lógunk tanácstalanul a levegőben, ezt a helyzetet viseltem nehezen, innen már könnyebb lesz. Legalábbis bízom benne. Ebből a szempontból nem bánkódom, hogy sni-s lett, mert enélkül nem járna az ingyé fejlesztés, csak az agyam azon részének fáj egy picit, ami arra van beprogramozva, hogy az én gyerekem a legszebb, a legokosabb, a legtökéletesebb a világon. Az sni-ből a későbbiekben majd adódhatnak nehézségek (bölcsi, ovi, iskola választásnál nem minden intézmény fogja fogadni). A hölgy azt is javasolta, hogy ha nem lesz egy kicsit irányíthatóbb, akkor ha tehetjük, inkább ne adjuk bölcsibe, maradjon otthon 3 éves koráig, mikor is majd elválik, hogy ovis, vagy bölcsődés lesz.

Izgi hét

 A legizgalmasabb az volt, hogy én nagyban vártam a tértivevényt a szakértői bizottságtól, erre még az előtt telefonáltak, hogy visszajött volna. o.O Ezen eléggé meglepődtem, de nagyon örültem, mikor megcsörrent tegnap a telefon, és mondták, hogy üresedés van, és mehetünk csütörtökön.
   Teljesen izgatott vagyok, hogy mit mondanak majd a bizottságnál. Néha azért be kell látnom, hogy nincs összeesküdve ellenünk az ég, és valamiben nekünk is van szerencsénk. Tényleg nagy mázli, hogy üresedés volt. :) Leginkább abban bízom, hogy a második félévben már vihetem fejlesztésre. Biztos sokat segítene rajta, és rajtunk is.

 Ma mentünk az Aranykapuba a gyógytornászhoz. Kaptunk feladatsort, ami be is lett mutatva. H. eléggé fel volt háborodva, nem nagyon volt kedve hozzá, de tök izgalmas feladatokat kaptunk, biztos itthon tetszeni fog neki. Van olyan, hogy ülök a széken, ő az ölemben szembe velem, és le kell lógatni, és ott jobbra balra ringatni. Meg a gimnasztika labdát oda kell neki gurítani, és vissza kell majd löknie. Ja, és végre tudjuk, hogy  a labdán nem csak úgy hasalni kell ám, hanem alkartámasszal kell csinálni a feladatokat... Azért magán és magán út közt is óriási különbségek vannak: az idősödő gyógypedagógus, akinél párszor voltunk, és Ayres terápiát csinált, de nem igazán voltam elégedett vele: odanyomta a kezembe a könyvből kifénymásolt oldalakat a feladatsorokkal, oszt viszollátás; az Aranykapunál viszont tényleg személyre szabottan kaptuk a feladatokat, amik normálisan el is lettek magyarázva, be lettek mutatva. Azért nem mindegy! Nem is megyek többet ahhoz a nőszemélyhez, óriásit csalódtam, és még úgy csinált, mintha hálásnak is kellett volna lennem a fénymásolatokért, hozzá is tette, hogy ilyet nem mindenkinek ad... Meg nekem nem kell, hogy azt mondják, hogy szeressem a gyerekem attól, hogy olyan, amilyen... De ez komolyan, milyen dolog már, hogy lehet ilyet mondani??? És a legutóbbi alkalommal úgy tornáztatta a leányzómat, hogy közben az unokájára vigyázott kb. a felében. Nem mondanám, hogy ránk koncentrált maximálisan. Na nem lovagolok rajta tovább, nem jött be, kész, le van zárva az ügy, szerencsére az Aranykapunál rendesek, és remélem, hogy ha odajutunk, hogy korai fejlesztést kap, kifogunk majd egy rendes gyógypedagógust.
  Kis kikapcsolódás is volt, ami nagyon jól esett: elmentünk a Malomba egy játszóházba. Jól éreztük magunkat, bár én eleinte féltem. :) Olyan ijesztő néhány játék, hogy nem igaz, az én gyerekkoromban volt cicamászóka meg betonhinta, oszt csókolom. Nem ám mindenféle labdatenger, óriáscsúszda, és hasonlók. Tetszett Hannának, és a nagy csúszdán rengetegszer lecsúszott. Nekünk jó kis testedzés volt, mert egyedül nem tud felmászni, így apja lentről adogatta nekem. :) Én is lecsúsztam mindkettőn, jó volt. (Bár elméletileg nem lehetne szülőnek, de én pici vagyok, lehet nem szúrták ki, hogy nem gyerök vagyok. :D
 A labdatengerről jutott eszembe, hogy mi lenne, ha lenne itthon is. Néztem az interneten, de az árakon elborzadtam. A Vaterán, és hasonló helyeken is nagyon megkérik ezeknek a kis labdáknak az árát. Viszont a Praktikerben akció van, és egy sátor 100 labdával 4200 Ft. Ez nagyon kedvező, mert használtan többért árulják az ugyanilyet.

Fejlődik is ám :)

 Most több területen látunk előrelépést. :) Az első ilyen, hogy elkezdte utánozni az állathangokat, rövid időn belül sokat megtanult: kutya, cica, liba, tyúk, kakas, bagoly, madár, hal (ilyenkor tátog :D ), boci, kacsa. Nagyon édes kis hangja van.
 A másik, hogy végre kérésre idehozza a babát, és a labdát, sőt, már párszor sikerült rávennem, hogy dobjuk ki együtt a pelust a kukába.
 Még sokszor van, és gondolom lesz is, hogy nem ért meg minket. Van, hogy attól dührohamot kap, hogy megmutatom neki a cumisüveget, vagy csak a nevén szólítom. :(
 Sikerült lencsevégre kapnom az egyik furcsaságát, a kezével való beszélgetést, és a holdkóros járást:

Akka, vonat, ajakfék

Bővül a szókincse. Olyan kis ügyes, és annyira zabálnivaló hangon mondja, mikor meglát egy autót, hogy akka. :) Na meg az oóóóóót-ot (ott van) is elképesztő vékonyka hangon adja elő, édes nagyon. És megfejtettük, hogy mi lehet a tikke. Nagy valószínűséggel tessék, mert akkor mondja bőszen, mikor odaad valamit. És véééégre, néhány utasításra reagál, pl ma odahozta a kérésemre a labdát, és fürdésnél, mikor öntözgetett, mondtam neki, hogy adjon már nekem egy kacsát, és bár nem adta oda, de levett egyet a kád széléről. :))) Ezek nagyon jó jelek.
Most viszont le kell írnom, hogy tegnap mit művelt: itt volt anyu is, így szem és fültanúja lehetett, hogy milyen kis fenevad tud lenni a cuki unokája... Nagyon nem egyformák ilyen szempontból a napjaink, legtöbbször nem kerget az őrületbe, de néha megesik. A tegnapi nap ilyen volt, mindenért bőgött. Volt, hogy csak mutattam a cumisüvegét, és már visított, pörgött, toporzékolt, de közben tudtam, hogy szomjas... Így visszagondolva vicces, de akkor majd felrobbantam. Na meg ami végképp kiakasztott: mondtam neki valamit, erre dobálta magát a földhöz, de úgy, hogy rendesen kongott a feje. Mondom ilyen nincs. Aztán levittük sétálni, de nem hajlandó fogni a kezünket, így ebből is származott egy kis nézeteltérésünk, minek hatására lefeküdt a földre, ezáltal mikor felvettem, én is olyanná váltam, mint aki meghempergett. Amúgy szerencsére akkor sem jövök zavarba, ha nézőközönség előtt vadul meg, abszolút nem érdekel, hogy mit gondolnak. Sőt, néha elég nevetséges is tud lenni a szitu. :D Aztán, hogy megkoronázza a napot, még aludni sem volt hajlandó, hogy azalatt egy kicsit kieresztettem volna a gőzt.

A mai nap viszont nagyon kellemesre sikerült. Elmentünk barátnőmékhez. És nem is akárhogy, hanem vonattal. Kemény 3 km-t utaztunk, még jó, hogy ha gyerekkel megy az ember, jár a 33%, mert egy retúr jegy így is 340Ft-ba kerül... Döbbenet! De szerencsére mázlink volt, mert kallerbá/né nem abban a kocsiban volt, amiben mi, így az odaút ingyen volt. Amúgy babakocsi nélkül mentünk, így elég nagy bátorságról ad tanúbizonyságot, hogy bevállaltam ezt az utat, egy eléggé irányíthatatlan poronttyal. Hogy miért nem hajlandó fogni a kezem??? Megálltunk egy bodega pékségnél, ott úgy fizettem, hogy ő közben ült a hóban. :S De összességében azért egészen jó magaviseletű volt.
Kellemesen éreztük magunkat, elvoltak a gyerekek, mi meg jót dumáltunk (bár azt kicsit untam, hogy a pszichológusnak tanult barátnőm, aki kissé polihisztornak képzeli magát, mindenáron győzködött, hogy minden oksa a lánnyal, nem értem, hogy miért olyan nehéz beismerni, elfogadni ha valaki más. Mondjuk a végére már elismerte, hogy vannak furcsaságai. Érdekes amúgy, mert nekünk szülőknek a legnehezebb szerintem beismerni, ha valami gikszer van az utóddal, nem értem, a kívülállóknak miért nehéz nem homokba dugni a fejüket, és észrevenni a dolgokat. Ezzel csak megnehezítik a helyzetet, de mind1). Lehet, többször is ki kellene mozdulnunk, amióta hidegebb van, eléggé begubóztunk. Na majd változtatunk ezen.
Most tervezem nagyon, hogy elmenjünk uszodába, még mielőtt újra bezárják, ugyanis nemrég ez történt, mert nem fizették a számlákat... Most erről inkább nem írnám le a véleményem, csak annyit, hogy röhej, hogy mindent bezárnak lassan ebben a városban. Szóval remélem nemsokára pancsolunk egy nagyot, na meg persze jó lenne szánkózni is, de eddig még csak mutatóba esett. Biztos tetszeni fog neki, vettünk műanyag szánkót (a fából készültek nagyon drágák) és a szobában már kipróbáltuk. :D

És a végére egy kis paraanyuság: Zoé blogjában olvastam, hogy átesett egy nyisszantáson a kis hősleány, és ennek oka az volt, hogy le volt nőve a felső ajka, vagy az ajakféke vagy mi. Több tünet is arra utalt, hogy a Cukinál is lehet hasonló, így bekukkantottam a szájába, és valószínűleg nála is ez lehet. o.O Majd ha megyünk a gyerekorvoshoz, megérdeklődöm, hogy nem kellene -e megnyirbálni egy kicsit. Amúgy még ez is okozhat beszédkésést, szóval durva. Na nem aggódom rajta, de elgondolkodtatott. Nyelvletapadásról hallottam már, de azt nem is tudtam, hogy a felső ajaknál is lehet ilyen. :O

A vizsgálat eredménye

 Úgy volt, hogy azok, akik vizsgálták, odaadták a papírt, el kellett olvasnunk, majd megbeszéltük a dolgokat.
 Az olvasás végére furcsa vigyor ült az arcomra, lehet, hogy meg is ijedtek tőlem. Valahogy egyszerre estem kétségbe, és közben meg is könnyebbültem, hogy nem csak beképzelem a dolgokat.
Idézek párat a gyógypedagógus megfigyeléseiből, véleményéből:
" Szüleihez egyszer-egyszer odament, kapcsolatkezdeményezést nem tudtam megfigyelni. Nevére nem figyelt. Szociális játékot nem kér. A kislány fejlettségi szintje az alacsony kooperációs hajlandóság miatt csak részben volt megítélhető. Életkorához képest jelenleg kifejezett elmaradás mutatkozik a szociális kommunikáció, illetve a rugalmas gondolkodás, irányíthatóság területén. "
 Meg lettünk dicsérve, és még írásba is foglalták: "A szülők rendkívül érzékenyen és reálisan látják H. állapotát, a fejlődésbeli eltéréseket megfogalmazzák. Ezek együttesen jó alapját adhatják a gyermek célirányos fejlesztésének." Ez azért jól esett, mert a legtöbb ember, akivel beszéltünk erről, azt mondja, hogy ugyan, nincs ezzel a gyerekkel semmi, csak a szülők képzelik be.
 Javaslatként pedig a területileg illetékes szakértői bizottság felkeresése, és a korai fejlesztés mielőbbi elkezdése szerepelt. Mondtam nekik, hogy pont azért is szerettük volna magán úton intézni a dolgainkat, hogy elkerüljük az államit, de a gyógypedagógus azt mondta, hogy (szó szerint idézem) H. állapota megköveteli, hogy felkeressük a szak.bizottságot. :( Ezek nem annyira léleksimogató dolgok, valahogy a szülő agya szerintem arra van beállítva, hogy az ő pici gyereke csak tökéletes lehet, és mikor már 20 hónapja csak azt kell hallgatni, hogy így le van maradva meg úgy, az azért nem kellemes... Na meg az sem, hogy próbálok én elvonatkoztatni attól, hogy Ő más, de mikor állandóan össze kell gyűjtenem, le kell írnom, el kell mondanom, hogy mi van, akkor szinte lehetetlen nem azon agyalni, hogy mekkora szakadék van közte és a kortársai közt. Amúgy az Aranykapu előtt le a kalappal, szerintem teljesen korrektek, hogy továbbküldtek, nem pedig azt csinálták, hogy óh, hát rendbe tesszük mi. Ez becsülendő, és fontos, mert sokan meggyanúsítják a maszek helyeket azzal, hogy mindenáron ott akarják marasztalni az embert, hogy oda vigye a pénzt, de ezt ők is megcáfolták. Sokan a Dévényeseket is ezzel bélyegzik meg, pedig a legtöbb gerinces.
 Miután hazajöttünk, és elaludt a lány, jól beforraltboroztunk... Egy hihetetlen minőségű, "Borivó" néven futó borkülönlegességből főztük, amit a Pennyben vásároltunk asszam 400Ft/2liter áron. Nem volt túl finom, de legalább ütött. :S
  Már feladtuk a nyomtatványt és az eddigi orvosi papírokat, kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fognak jelentkezni. A minimum az az 1 hónap, de elképzelhető, hogy több lesz, és utána még a vélemény kiállítása is pár hónap állítólag... Addig meg (és persze azután is) a kedvenc dolgomat tehetjük csak: várunk, várunk és várunk. És rohadtul nincs kedvem megint vizsgálatra vinni, de nincs mese, ezt kell tenni az ő érdekében. De akkor is nehéz, főleg a bizonytalanság. Bár, lehet, hogy jobb, hogy nem tudjuk, hogy mi van pontosan az út végén, mert így azért lehet reménykedni...

Újdonságok

Gyorsan leírom, nehogy feledésbe merüljön, hogy milyen újdonságokat tud a leányzó:
- Az egyik ilyen, hogy nagyon belendült az állathangok utánzása. :) Édes nagyon. Amit mond: gá, vau, lálálá (háp), kokül-kokül (erre először azt hittem, hogy google, de később rájöttem, hogy ez a kotkot, mert a mit mond a tyúkra mondja), liú (nyaú), bú (mú), cincincin, csipcsip, huhú (ezt a bagoly mondja), kukú (kukurikú).
- Ha büdi, mindig kérdezem, hogy van -e kaka, amire általában visszamondja, hogy kakakakak. Ha puki miatt szaglik, és érdeklődöm, akkor is mondja, hogy kakakakka. Egyszer meg már olyan is történt, hogy kérdeztem a szokásost, mire mondta a választ, de a lényeg nem ez, hanem hogy mikor kérdeztem, hogy hol a kaka, elkezdte ütögetni a pelust. :)
- Hajlandó néha egy teljes szobahosszt motorozni . :D Van hogy ő veszi elő, és rá próbál ülni.
- Pohárból egyre szebben iszik.
- Azt nem tudom írtam -e már ide, hogy tolja a csattogó lepkét, ami kissé hangos, de örülök, hogy rájött a nyitjára. A babakocsit is szépen áttolja a küszöbön.
- Ad puszit. :))) Lehet, hogy hülyén hangzik, de az első pusszancs előtti nap láttam a tv-ben, hogy hogy tanítják a fókákat rá. Innen szedtem az ötletet. Az arcomat már régóta dugdosom a szájához, de eddig jobb esetben csak nézett, hogy mi a fene bajom van, rosszabb esetben ellökött magától. Most viszont itt a titok nyitja: a puszi után nagy felugrás, nevetés, juhú, köszi-möszi hangos ismételgetése. :) És bevált. Azóta próbálom úgy csinálni, hogy kevésbé látványosan török ki, ugrás már nincs, csak mosoly, és visszapuszi. Annyira édes, és nagyon jó érzés ahogy a puha kis száját odanyomja az arcunkra, mikor kérjük. :)

Hamarosan meg kifejtem bővebben, hogy mi történt az Aranykapunál, de most megyek robotot varrni, már 3 végtagja nagyjából kész, remélem karácsonyra a fa alá tudom tenni. :)

Az Aranykapu véleménye röviden

Most csak ennyi telik tőlem, ha erőm, időm és kedvem lesz hozzá, majd bővebben is kifejtem. Szóval voltunk ma az Aranykapunál, és röviden az értékelés így szól:
"Életkorához képest jelenleg kifejezett elmaradás mutatkozik a szociális kommunikáció, illetve a rugalmas gondolkodás, irányíthatóság területén."

Sajnos nem azt mondták, hogy kedves anyuka, apuka túlaggódó, nincs a kisasszonnyal semmi problem. :( Sőt azt javasolták, hogy keressük fel a területileg illetékes szakértői bizottságot (nevelési tanácsadót) a korai fejlesztés mielőbbi elkezdése érdekében.
Közben lehet, hogy a kétségbeesés miatt is, de eszembe jutott, hogy mi lenne, ha felvételiznék gyógypedagógusnak. Lehet, hogy nincs elég pontom, de ki tudja. Meg azon is agyalok, hogy vajon elég erős lennék -e ahhoz, hogy a munkámban (hivatásomban) és otthon is hasonló helyzetekkel kellene szembesülnöm. Na majd töprengek rajta, februárig van még időm. Tényleg, valamelyikőtök nem tudja véletlenül, hogy az érettségi elévül -e a felvételi pontokat illetőleg vagy sem? Kerestem a neten, de egyértelmű válaszra nem leltem...
Meg lettünk dicsérve, és még írásba is foglalták: "A szülők rendkívül érzékenyen és reálisan látják a gyermek állapotát, a fejlődésbeli eltéréseket megfogalmazzák. Ezek együttesen jó alapját adhatják a gyermek célirányos fejlesztésének."

Adventi "buli"

A tegnapi nap nem életem legszebb napja, az biztos! Nem tudom, mi lesz így az eltervezett, és hőn áhított romantikázásból, de lehet, hogy semmi... o.O
Kezdődött azzal, hogy egyetlen férjuram visszaszokott a cigire legnagyobb "örömömre". Majdnem 2 év munkáját dobta a kukába. :( Pedig tök büszke voltam rá, mert a melóhelyén mindenki szívja, mégis hősiesen ellenállt a kísértésnek. Eddig. A csalódottságon kívül azzal is az őrületbe kergetett, hogy mikor hazajött, mindig mondta, hogy ma ennyit meg ennyit szívott. Én meg persze nem bírtam megállni, hogy ne csesztessem vele, persze finoman. Erre azzal jött, hogy: "de nem fogok venni", meg hogy "basztassál csak, a beszólásaid is arra ösztönöznek, hogy szívjam". Igen, persze, mindenért én vagyok a hibás című fejezet ez. Menjen már! Egyébként meg irigy is vagyok, én is bagós voltam, szerettem is cigizni, talán ha több pénzünk lenne, vissza is szoknék. Azt is mondtam neki, miután már nagyon untam, hogy minden nap ecsetelte, hogy ennyit meg ennyit szívott, hogy engem nem érdekel, ne várja azt el tőlem, hogy megpaskolom a buksiját, és azt mondom, hogy ügyes vagy, vagy hogy semmi gond, majd lerakod. Nem mondok ilyet, mert ismerem a rohadt nikotint annyira, hogy mennyire alattomos, kár áltatni magunkat, meg a másikat is. Közben meg mintha tőlem várta volna a feloldozást... Ja, és gondolom hiányzott is a szervezetének, mert itthon egy darabig nem szívott, és olyan kiállhatatlan, mindenbe belekötő, zsémbes alak volt, hogy kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen lesz házsártos öregemberként. Azóta természetesen már vett egy dobozzal... :( Sajnálom ezt, mert tényleg nincs rá pénz. Mondjuk legújabban Tippmix-ezik, és nyert egy kis lóvét (2500-ból csinált 5000-et), és nem ész nélkül csinálja, de ugye arra is rá lehet szokni. És félre ne értsen senki, nem sajnálom tőle, de fáj nagyon, hogy ezt csinálja. Főleg azért, mert ebből fakadóan hazudott is... Egyszer letagadta, hogy cigizett. :( Aztán meg úgy állította be, hogy hát ez valójában nem hazugság volt, hanem azt mondta, amit hallani szerettem volna... Hát köszi!!! Ja, és egy ideje már itthon is szívja (természetesen lent a ház előtt).

A bagó-ügy megadta az alaphangulatot és feszültséget, vasárnap aztán borult a bili. De olyannyira, hogy én úgy földhöz vágtam a lapátot, hogy eltört, ő meg egy kicsit megtaszajtott. :( Pedig nem jellemző ránk ez a fajta "olaszos" hangoskodós veszekedés, meg is lepődtem magunkon... Én lobbanékonyabb vagyok, mint ő, de azért vissza tudom magam fogni. Vagy tudtam.
Annyira kiakadtam, hogy fogtam magam, és szakadó esőben kitekertem a Tesco-ba, vettem macskamentát. Sajnos nem volt nálam több pénz, viszont a vásárlás nagy örömmel töltött el, folytatni akartam, így hazabicikliztem lóvéért, majd vissza ki, és vettem macskafésűt, műegeret, (csupa hasznos, nélkülözhetetlen dolgokat :D ), na meg persze egy lapát is belekerült a kosaramba. :S Valahogy az is élvezetessé tette ezt, hogy mondom ha ő cigizhet, akkor szórom én is a mánit, mert kábé a dohányzásra fordított pénzkidobás is annyira értelmes, mint a szárított macskamenta vásárlás... Szerencsére azért minden lókakit nem vettem meg, sikerült megálljt parancsolnom magamnak, de kezdem megérteni a kényszeres vásárlókat...

A Cuki új szava a hamm. Annyira édesen, kicsit mélyített hangon mondja. :) Szombaton kezdte, mikor reggel bementem hozzá. Mondta, én nevettem, erre ő is, majd egy csomószor ismételgette. Jót vidultunk. Nem az evésre használja, szerintem inkább valahogy az ásításból jött, mert olyan hammogva csinálja. :)
Meg az apja hozott egy leselejtezett billentyűzetet, mer állandóan nyomkodja a gépét. Ez meg még mobilis is, úgyhogy nagy a boldogság.

Viszont csoda történt: először sikerült időre megcsinálnom az adventi koszorút. Bár a "békés" hangulatnak köszönhetően a meggyújtás elmaradt. Vicces volt a megcsinálása (mondjuk nem nevettem): eddig minden évben ugyanolyan volt a koszorúnk, fenyőágakat aggattam koszorúalapra, meg 4 bordó gyertya, és szárított narancs és alma. Most viszont valami gyorsabban elkészíthetőt akartam, láttam is sok jó ötletet, de természetesen több időbe telt az új változat elkészítése... Ez azért történt így, mert persze alapanyagot olyat, amit én szerettem volna, nem lehetett kapni. A recept szerint műmohát kellett volna használni, de sehol nem kaptam. A neten is csak egy helyen láttam, de már késő lett volna, de majd jövőre... Így helyette szizált vettem, de nagyon műnek hatott, így raktam bele világosabb színű raffiát. De az meg túl vastag volt, így elkezdtem hát vékonyabbá szedni őket, és egy csomó időm ráment (a terveimben az volt, hogy beleteszem a műmohát, oszt csókolom). És persze a "gyertyatartó" színe egybeolvadt a gyertyákkal, így hát muszáj voltam zöldre festeni /tényleg mániám a dolgok átpingálása :) /. Majd szerintem még teszek rá egy masnit, maradt még ilyen fehér izé, de nem biztos.