tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post5498942161204834675..comments2023-08-09T13:15:41.944+02:00Comments on Lassan, de biztosan: Az előzőhözjakkkathttp://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comBlogger32125tag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-77528263289543605742014-02-18T20:16:51.640+01:002014-02-18T20:16:51.640+01:00Mindkét elmélet életszerű és tényleg így van. Utól...Mindkét elmélet életszerű és tényleg így van. Utólag visszatekintve csak egyetérteni tudok :)SzilviaAhttps://www.blogger.com/profile/06871267912844426277noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-76977625790572535022014-02-18T16:24:38.619+01:002014-02-18T16:24:38.619+01:00Nem bánom :) sőt ha gondolod szívesen elküldöm a f...Nem bánom :) sőt ha gondolod szívesen elküldöm a forrást de csak Csut. Mert addig nem leszek gépközelben. S.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-50630348258597926952014-02-18T15:51:44.152+01:002014-02-18T15:51:44.152+01:00Köszönöm!!! Ez is nagyon hasznos írás volt, és ha ...Köszönöm!!! Ez is nagyon hasznos írás volt, és ha nem bánod, kiteszem posztba is, mert nagyon elgondolkodtató és lehet, hogy nem mindenki olvassa el a hozzászólásokat! Olyan fura nekem, mikor egy élő gyerek kapcsán beszélünk gyászról, de amúgy tényleg olyan. Eddig egyszer gyászoltam teljes szívemből, azon 1 év alatt jutottam túl. Ez most jóval hosszabb lesz. Köszi, hogy leírtad ezeket, mert így legalább jobban megértem a viharokat, amik a lelkemben dúlnak!jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-27640375238323664822014-02-18T15:47:29.148+01:002014-02-18T15:47:29.148+01:00Szerintem is mindkét félnek az a célravezetőbb, ha...Szerintem is mindkét félnek az a célravezetőbb, ha nem titkolóznak. De hát a szülők sem egyformák. Nyugi Babi, nem foglak kimoderálni!!! ;)<br />És szerintem Erika sem szeretne vitázni, csak felhívta a figyelmed egy dologra, úgyhogy nyugi!<br />Na igen. Sokszor hajlamosak az emberek mindent az autizmus számlájára írni, pedig valóban sok az NT agresszív gyerek is. Autiknál sem több szerintem, bár nem néztem statisztikát. Az én lányom pl. egyáltalán nem az.<br />Szegény fiad! :( Nagyon nehéz lehetett neki. De miért jó gonoszkodni??? Miért zavarta őket, hogy rajzol? Nagyon undokok tudnak lenni a gyerekek (is)... :(jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-87279435916024738752014-02-18T15:43:16.763+01:002014-02-18T15:43:16.763+01:00Lányom is nagyon székszorulásos volt. Elméletileg ...Lányom is nagyon székszorulásos volt. Elméletileg tejallergia miatt. De állítólag kinőtte. De hát ezt ugye nem lehet tudni, de a gasztrón ezt mondták a tejterhelésnél.<br />Több helyen olvastam már, hogy egy bizonyos idő után sokat fejlődnek, nagyon örülök ennek, ad erőt, hitet, hogy lesz ez könnyebb! :)jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-47144915042821491152014-02-18T15:40:59.087+01:002014-02-18T15:40:59.087+01:00:( Megértem, hogy ez az ártatlan párbeszéd ennyire...:( Megértem, hogy ez az ártatlan párbeszéd ennyire megviselt! <br />Nagyon félek, hogy mi lesz, ha kikerül a burkából és közösségbe kerül, félek, hogy bántani fogják -e vajon. Mondjuk ilyen szempontból is örülök, hogy speciális csoportba kerül.jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-16838604880911117892014-02-18T08:41:48.716+01:002014-02-18T08:41:48.716+01:00Tegnap akartam írni én is erre, de siettem és elsz...Tegnap akartam írni én is erre, de siettem és elszállt :) Jobb is, mert elég depisre sikerült. N viszont amit fontosnak tartottam ehhez megjegyezni: sok helyen sokfélét olvastam én is az elfogadásról, túljutásról. Ami nagyon megmaradt bennem: a krónikus gyász párhuzamba állítása. A diagnózissal (legyen az bármilyen) ugyanis elvesztetted azt a gyermeket, akit szerettél volna, akit elképzeltél, és abban a pillanatban kaptál egy másikat, akiről folyton nap mint nap az elvesztett "gyermeked" jut eszedbe. Ezek az érzések, amik kavarognak benned - az elmélet szerint - a gyászfolyamat részei, hiszen gyászolod azt a gyermeket, akit vártál. És ez - szintén az elmélet szerint - egy szempontból nehezebb, mint a valós gyász, hiszen ott van az a gyermek, aki létezik, és akit ugyanannyira szeretsz, mint akit elvesztettél (hiszen ugyanaz a gyermek). Ha belegondolsz, ha valaki elveszít valakit, akit mindennél jobban szeretett, évekig is eltart a fájdalom feldolgozása. Ne várd hát, hogy egyik napról a másikra eljutsz az elfogadás szintjére, végig kell járni a legmélyebb gödröket, mint a gyásznál, lehet, hogy megrekedsz egy időre egy-egy állomáson, ez is természetes, de a vége mindenképp a feldolgozás. Csak ki kell várni. <br />A másik: az elmélet szerint azt sem szabad várni, hogy "minden olyan lesz mint régen", "minden olyan lesz mint ahogy elképzeltem, vártam", mert nem lesz olyan. Ez egy másik út, ezt kell végigjárni, ebből kell kihozni a legjobbat. Ha ezen az ideán (minden olyan lesz mint régen, mint másnak, akinek könnyebb) túljutsz, közelebb leszel a kijárathoz. (Az elmélet szerint. Gyakorlati tapasztalatokról még nem tudok beszámolni :) De érintett szülők írásaiból szemezgettem :) )<br />S.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-45499545249969878542014-02-18T06:07:22.316+01:002014-02-18T06:07:22.316+01:00Minket elég későn diagnosztizáltak, de amikor megt...Minket elég későn diagnosztizáltak, de amikor megtudtuk hogy mi a helyzet akkor nem láttam értelmét titkolózni, a nyílt kártyák híve vagyok. Amúgy az NT gyerekek között is van sok, aki nagyon is agresszív. Sőt vannak közöttük akik látszatra kedvesek, de közben alattomos módon provokálnak, gonoszkodnak. Pl az én fiam csodásan rajzol, kiskorában megnyugtatta ha rajzolhat, ezért a szünetekben mindig rajzolt. Volt pár gyerek, akik mindig szemétkedtek vele, pl. abban lelték örömüket, hogy kitördelték az összes ceruzája hegyét amíg WC-n volt, vagy eldugták a tolltartóját, mindig lefikázták a rajzait volt olyan is hogy öszetépték. Szerintem ez az igazi agresszió. Már bánom, hogy nem mondtam korábban a fiamnak, ha valaki köcsögösködik vele annak sózzon oda egy tisztességeset.SzilviaAhttps://www.blogger.com/profile/06871267912844426277noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-18462676618609987012014-02-18T06:00:51.381+01:002014-02-18T06:00:51.381+01:00A cukrot és a lisztet mi nem vettük el, mégis nagy...A cukrot és a lisztet mi nem vettük el, mégis nagyon szépen fejlődtek, 7 éves korukra mindketten integrálhatóak lettek. A székrekedéssel is évekig küzdöttünk, az idősebbel még kórházban is voltunk. Azt mondták azért mert nem esznek zöldséget és gyümölcsöt, de azóta sem esznek és mégis elmúlt a székrekedés... Ahogy fejlődnek és megértik hogy ők is normálisak csak máshogy van bekábelezve az agyuk, elfogadják magukat és a világot, úgy oldódnak ki belőlük a feszültségek és szerintem a jobb hangulat okozza a testi kinlódások fokozatos elmaradását. Persze nem vagyok orvos ezek csak az anyai észrevételeim :)))) Tíz éves kor után mindkettőnél robbanásszerű fejlődést tapasztaltam egyébként.SzilviaAhttps://www.blogger.com/profile/06871267912844426277noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-64458726014838162052014-02-18T01:15:48.007+01:002014-02-18T01:15:48.007+01:00Az autista srácnak nagyon jó testvére van! Milyen ...Az autista srácnak nagyon jó testvére van! Milyen szépen kiállt mellette és megmagyarázta a miérteket. Sok felnőttből ezt már kiölték.<br />A városunkban is van szerencsére egy speckó iskola, ahol külön auti osztály is van. (mondjuk félelemmel tölt el, mert nem tudom, hogy milyenek a körülmények és leginkább annak örülnék, ha integrálhatóvá válna iskolás korára...) Mázlinak tartom, hogy (még?) nem agresszív, remélem nem is lesz az, biztos nehezen tolerálnám.jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-66648118639916790822014-02-18T01:10:25.145+01:002014-02-18T01:10:25.145+01:00Drága falat, erős kiskrapek lehet!!! Én még felnőt...Drága falat, erős kiskrapek lehet!!! Én még felnőttként is idegrohamot kapnék, ha a családom enné a túrórudit, nekem meg nem lehetne...jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-37709416713087188052014-02-18T01:07:51.750+01:002014-02-18T01:07:51.750+01:00Nah, és itt jön a legnagyobb visszatartó erő: semm...Nah, és itt jön a legnagyobb visszatartó erő: semmi cukor. :( De a kisasszony a Cappy-n kívül nem hajlandó mást inni. :( Az ivásra nagyon érzékeny, és mikor még tápos csibe volt, akkor mondta a védőnő, hogy vízzel kínáljam csak. Betartottam és több napon keresztül nem kapott mást, de mikor jött a kánikula, akkor muszáj voltam cukros löttyel kínálni, hisz már cserepesedett a kis szája a kitartásomnak "hála" és hiába mondták, hogy jaj, ha szomjas lesz, megissze. :( Az ivásra annyira "kényes", hogy még mindig csak és kizárólag cumisüvegből, hanyatt fekve hajlandó inni (próbáltam mindenféle itatós vackot, ráment egy kisebb vagyon, volt, hogy egész nap csak az új itató volt előtte, de egy kortyot sem volt hajlandó inni... És sajnos székszorulásra is hajlamos, több hónapon keresztül küzdöttünk ezzel is, és ha nem inna, akkor visszatérne és kezdődne elölről az ördögi kör. :(jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-55164639938811705102014-02-17T20:51:52.452+01:002014-02-17T20:51:52.452+01:00Ok glutent sem adnak, baromi nehez, de a kisfiu ma...Ok glutent sem adnak, baromi nehez, de a kisfiu mar ezt szokta meg, hogy sosem kap normal sutit, turo rudit, pedig a ket masik tesoja igen. :( Partnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-52375321002674933752014-02-17T16:58:18.104+01:002014-02-17T16:58:18.104+01:00Én arra szavaznék ha lehet hogy meg kell mondani k...Én arra szavaznék ha lehet hogy meg kell mondani közösségben az első konfliktusnál vagy még előbb hogy a gyerek autista. Előbb-utóbb úgyis kiderül, de addigra már vagy a szülők, vagy a gyerekek összevesznek valamin. Az enyém most 12 éves, 2 éve van egy barátja akinek a 10 éves testvére első alkalommal jól megagyalta az enyémet. Na én mint az anyatigris, hogy majd akkor lerendezem, szülő nem volt ott, odajött a barát és mondta hogy a testvére autista, azért ilyen. Na akkor leültünk együtt és megbeszéltük mi legyen. Azóta barátok, sosem bántja, másokat sajnos igen. Ő szerencsés mert olyan iskolába jár, ahol egy külön csoportban csak autik vannak és szakemberek vannak velük egész nap és látom milyen sokat fejlődött. Lehet vele beszélgetni, most már hárman is tudnak játszani. Nagyon nehéz lehet. Kitartás mindenkinek aki ilyen helyzetben van. Turchihttps://www.blogger.com/profile/17643105591140346754noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-54063405029092574102014-02-17T14:55:53.063+01:002014-02-17T14:55:53.063+01:00Szerintem az ért kellene az orromra kötnie, mert a...Szerintem az ért kellene az orromra kötnie, mert akkor nyilván segítenék, és odafigyelnék arra, hogy Fanni hogyan közeledik. De egyáltalán nem vitatkozni akartam. Nem szeretnék. Múlt héten már kifüstölt az agyam. Tudom, hogy nagyon kell figyelnem arra, hogyan fogalmazok, de nem úgy gondoltam. Én most megyek inkább. :-)Babihttps://www.blogger.com/profile/06294635787557499485noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-51692290575301821902014-02-17T14:22:28.218+01:002014-02-17T14:22:28.218+01:00Mi kókusztejporból kutyultuk a tejet de csak palac...Mi kókusztejporból kutyultuk a tejet de csak palacsintához... vicces volt tojás és tej nélkül palacsintát sütni... dehát találékony az ember, ha a sors rákényszeríti.SzilviaAhttps://www.blogger.com/profile/06871267912844426277noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-2265385015968512972014-02-17T14:21:11.828+01:002014-02-17T14:21:11.828+01:00Egyszer egy kedves kislány tök kedvesen megkérdezt...Egyszer egy kedves kislány tök kedvesen megkérdezte az öt évesen még nem beszélő leánykámat: -" és te miért vagy ilyen? miért nem tudsz beszélni?" - erre egy másik kedves kislány nagyon segítőkészen közbeavatkozott: -" hagyd már, ilyennek született". Abban a pillanatban ott őrjöngeni tudtam volna elkeseredésemben, ez rosszabb volt a hisztiknél is, mindennél rosszabb volt, főleg mivel tisztában voltam vele, hogy a kislányom pontosan érti a szituációt. El sem tudom képzelni mi mindent élhetett át a távollétemben a többi gyerek között... hiszen ez csak egy eset volt amit véletlenül láttam/hallottam. Ma is fáj visszagondolni rá. És tényleg nem bántásból csinálták, tudom, de mégis meg tudtam volna halni ott akkor. De ez már a múlt. Az idő nekünk dolgozik!SzilviaAhttps://www.blogger.com/profile/06871267912844426277noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-192059315909892892014-02-17T13:42:01.845+01:002014-02-17T13:42:01.845+01:00Mi nem használunk a tej pótlására semmit, eleinte ...Mi nem használunk a tej pótlására semmit, eleinte én is próbálgattam ezt azt, de drága meg nem olyan az íze, tudom eleinte nagyon nehéz, nekünk is az volt, de lehet tej nélkül élni, a kalcium miatt pedig ne aggódj, már jó páran megerősítették, hogy nem a tej a fő kalcium forrás ezt csak a tejipar nyomatja. A búza helyett pedig kukorica, köles, hajdina, burgonya és sok-sok zöldség. Ja és semmi cukor egy icipici sem. Az ovi még nem tudom, hogy hogy lesz ez még nagy kérdés nálunk is. Gondolom szeptembertől indul az ovi, addig még egy kéthónapnyi próba beleférne ha változik valami jó irányba, akkor az fog annyira motiválni, hogy találj megoldást, ha pedig nem, akkor legalább ezt is megpróbáltátok. Nagyon nehéz, de egy próbát szerintem megérne.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/11038444499175077979noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-84378771596149119222014-02-17T13:31:00.713+01:002014-02-17T13:31:00.713+01:00:( Sajnálom, hogy akkor ők is behúzódnak a lakásba...:( Sajnálom, hogy akkor ők is behúzódnak a lakásba. Nehéz kiküszöbölni, hogy a hozzánk hasonló családok ne zárkózzanak be.<br />Agyalok a diétán, de nem tudom, hogy hogy tudnánk kivitelezni. :( jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-78270094241156917992014-02-17T13:28:15.711+01:002014-02-17T13:28:15.711+01:00Köszönöm, hogy visszaolvastál az elejéig. Sajnso n...Köszönöm, hogy visszaolvastál az elejéig. Sajnso nem egy könnyed olvasmány, szóval ezért is külön köszönöm, hogy olvastok! Az is a célom a bloggal, hogy egy kicsit jobban, másként, elsőkézből ismerjék meg az érdeklődők az autizmust és a következményeit.<br /><br />Akkor volt neked is "szerencséd" a veszedelmes hisztikhez. :) Állítólag én is iszonyú hisztis voltam, előfordult, hogy annyira kikeltem magamból, hogy lelocsoltak vízzel. o.O Elméletileg én is nt vagyok, de néha azért elgondolkodom, hogy biztos -e ez. :)<br />Amúgy ez is nehéz az autiságban, hogy sok olyan tünet van, amit tipikusan fejlődő gyerekek is csinálnak. Például a vízcsurgatást is szinte minden gyerek imádja, de valahogy a lányom mégis máshogy csinálja. Őt más nem is érdekli, és nem lehet belőle kizökkenteni. Sokszor csak árnyalatnyi a különbség és nem szakembereknek és nem érintett szülőknek fel sem tűnnek ezek.jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-5570105663444661602014-02-17T13:24:31.035+01:002014-02-17T13:24:31.035+01:00A tejdietat ki kene probalni tenyleg, most ugrott ...A tejdietat ki kene probalni tenyleg, most ugrott be, hogy a sogornom kisfian szinten sokat dobott a dolog! Es ok sem jarnak jatszora. :(Partnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-67235269772000380732014-02-17T13:22:32.098+01:002014-02-17T13:22:32.098+01:00Babi: azért is fura, hogy szeretek bezárkózni,mert...Babi: azért is fura, hogy szeretek bezárkózni,mert alapjáraton nem vagyok egy otthonülős típus. Pár év múlva lehet, hogy az leszek. :( Komolyan mondom, szeretem, ha esik az eső, mert akkor van kifogás... :/ <br />Dehogy vagy geci, ugyan már! Nekem is vannak amúgy ilyen érzéseim, hisz sokan mennyire örülnének, ha "csak" az autizmussal kellene megküzdeniük. Szóval nyugodtan tessék továbbra is lelkiismeretfurdalás nélkül írni a nehézségekről is! Én nem veszem rossznéven.<br /><br />Szerintem minden szülő másképp áll hozzá. Én például nem titkolom, de nagyon nem fogadtam még el, hogy auti. De lehet, hogy azért, mert ilyen típus vagyok, régen is elég nyitott voltam. Valahogy azt vettem észre (és több szülőtől is ezt hallottam), hogy ha őszinték vagyunk, az sokkal célravezetőbb, mintha köntörfalaznánk. Mert az emberek sokszor az ismeretlentől jobban tartanak, mint a konkrét "bajtól". De igaza van abban Erikának, hogy nem tudhatjuk, mi van a háttérben: lehet, hogy ő meg azt tapasztalta, hogyha elmondja, hogy auti, akkor leprásként kezelik a gyerekét. Vagy ő így dolgozza fel, hogy egy darabig nem veri nagydobbra. De lehet, sosem fogja, mert ő ilyen beállítottságú... Nem egyszerű kérdés ez sem. :S jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-38391127600537573622014-02-17T13:10:13.970+01:002014-02-17T13:10:13.970+01:00Noémi, köszönöm, hogy megosztottad a kisfiad törté...Noémi, köszönöm, hogy megosztottad a kisfiad történetét. Nagyon örülök, hogy nálatok ilyen látványos változásokat hozott a diéta és a homeopátia.<br />Sajnos nekünk nincs rá pénzünk. :( Próbáltuk, nem ment. Már a tej helyettesítése sem volt egyszerű (itthon szerettem volna kókusz/mandula tejet csinálni, de nem fogadta el), a lisztét el sem tudom képzelni, hogy hogy lehetne. Olvastam diólisztről, de pl. még egy rohadt darálonk sincs... Nem egyszerű. Meg azért is vacilláltam, hogy ha ovis lesz és nincs papírja arról, hogy tej-és glutén érzékeny, akkor úgy tudom, hogy muszáj az ovis kaját ennnie. Legalábbis így tudom. És akkor meg bachatom, ha itthon betartom, ott meg teletömik cukorral/liszttel/tejjel.jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-18524171731349612352014-02-17T12:48:27.346+01:002014-02-17T12:48:27.346+01:00Úgy érzem ez a korszak kicsinál bennünket. :( Roha...Úgy érzem ez a korszak kicsinál bennünket. :( Rohadt nehéz! Néha úgy érzem megőrülök, máskor "csak" lazán széthullik a szívem. És utálom, hogy tehetetlen vagyok. <br />Igen, jól leírod, tényleg olyan a neurotipikus viselkedés, mint a ruhák. De milyen nehéz rávenni őket, hogy hordják. :( Mi most ezen erőlködünk, de egyszer sem biztos, hogy sikerül. A lányom nagyon-nagyon más, mint a többi gyerek, állandóan bámulják, és ilyenkor én is nagyon haragszom mindenre és mindenkire. És annyira fura, hogy a legtöbb ember egyedi és különleges akar lenni, de ilyen esetben meg mit nem adnánk, ha átlagosak lehetnénk... :(jakkkathttps://www.blogger.com/profile/09238509285083529919noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1736100755360307863.post-60086710595407953362014-02-17T12:19:13.750+01:002014-02-17T12:19:13.750+01:00Ez a "folyamatosan hazudott" elég erős k...Ez a "folyamatosan hazudott" elég erős kifejezés! Miért kellene bárki orrára kötni, hogy mi a baja a gyereknek? Honnan tudod, hogy hol tart az elfogadás, feldolgozás folyamatában? <br />Pont erről szól a vonatos történet az egyik hozzászólásban, nem tudhatod, hogy mi van a háttérben, miért viselkedik valaki így.Erikahttps://www.blogger.com/profile/13265940520958680878noreply@blogger.com