lassandebiztosan

2017. január 11., szerda

Összefoglaló 2016 második feléről

Szeptemberben folytatta a "sima", integráló, új csoportban az ovit (3 év alatt, 3 különböző csoport, na mindegy, nem is idegesítem magam; inkább csak reménykedem, hogy a középsőt és a nagyot már ugyanitt járhatja...).
Úgy érzem, hogy nagyon jó hatással van rá ez a csopi. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ha kezdésnek került volna nagylétszámúba, elveszett volna. Így szerencse a szerencsétlenségben, hogy fokozatosan szokhatott hozzá, hogy egyre több gyerkőc van körülötte, egyre több inger éri.

Együttműködési hajlandósága változó. A napirendi kártyákat természetesen itthon is használjuk. Olykor megcincálja az idegrendszerünket, feszegeti a határait, minden ellen tiltakozik, ha olyanja van (sokszor van olyanja). Kell hozzá türelem rendesen. 🙂 De ahhoz képest ahonnan indultunk...

Az autiba való elmenése továbbra is változatlan: ugyanazt a két cipőfűzőt rázza a szeme előtt,  miközben le-fel szaladgál és monológokat ad elő. Fogalmam sincs, hogy mi lenne az ideális mennyiség belőle, ha hagynánk, egész nap tudná művelni. De olykor azért kell enni, inni, meg ezt-azt csinálni. Most azon agyalok, hogy lehet, be kellene vezetni madzagozási időt, melyet vizuálisan is jeleznénk neki, hogy mettől-meddig tartana. Abban biztos vagyok, hogy szüksége van rá, és ha nem engednénk neki, akkor keresne mást, akár még önbántalmazó dolgot is; csak azt jó lenne tényleg tudni, hogy mi lenne az ideális időintervallum. Tanácstalan és bizonytalan vagyok ezen téren is.

Dec. 30-án lejárt a szerződésem a munkahelyemen. Meg akarták hosszabbítani, de nemet mondtam; kértem, hogy ha még kellek, akkor pár hónap múlva keressenek meg (nyári szabadságolások idején). Ennek két oka is van: anyu nem vállalja, hogy egyedül vigyázzon rá délutánonként; a másik pedig, hogy mivel rohamtempóban közeledik az iskolakezdés, így jó lenne valahogy felkészíteni rá, délután kicsit rágyúrni, amit egy nagyitól nem várhatok el. Ugyanis a ceruzahasználata, rajzkészsége, színezése nincs azon a szinten, mint a kortársaié. A finommotorikája szerintem jó, de valahogy nem tudja ezt kamatoztatni a rajzolásnál. Nem érdekel, hogy jaj, hát hasonlítgatok. Sajnos van, hogy kell! Muszáj szembenéznem azzal is, hogy amellett, hogy bizonyos területeken nagyon ügyes, ugyanakkor vannak más részképességek, melyeknél jócskán le van maradva. És hát ezek pont azok, amik pl. az írás megtanulásához kellenek majd... Bizonytalansággal és félelemmel tölt el, hogy ilyeneken múlhat esetlegesen az egész jövője. :/ Mi egy vidéki kisvárosban élünk, ahol nem sok lehetőség van; két variáció jöhet szóba: sikerül integrálni normál iskolába vagy mehet egy szegregált intézménybe, ahol tudtommal nincs konkrétan auti osztály, de ebben nem vagyok biztos, lehet hogy van és tegyük fel, hogy van és elképzelhető, hogy itt jobban ki tudna teljesülni, mint egy sima iskolában. Rettegek és egyre fogy az idő.
Decemberben lett volna az iskolaérettségi vizsgálat a szakértői bizottságnál, de megfázott. Férj felhívta őket, megköszönték, hogy jeleztük,  hogy nem tudunk menni, majd közölték, hogy új időpont jócskán sokára várható. Ettől is nagyon fosok, mármint a vizsgálattól.  Jó lett volna túlesni rajta. Kíváncsi vagyok, hogy mikorra kapunk új időpontot!

Kommunikációja rengeteget fejlődött, olykor már előfordul, hogy spontán is elmesél pici részletet az adott napjából. Kérdésekre legtöbbször adekvátan válaszol; van, hogy kérdez is.
Kiejtése kifogástalan, logopédusra biztos nem lesz szüksége.
A kommunikációja egyébként jócskán tipikusan autis. Amiről ő szeret beszélni, arról a végtelenségig tud, míg másról nem igazán hajlandó még. Ha épp nincs kedve válaszolni egy kérdésemre, akkor elintézi annyival, hogy "hagyjál békén, madzagoznom kell!".

Az érzelmeket, arckifejezéseket is egyre pontosabban tudja értelmezni. Az együttérzése pedig határtalan, olyan kis édes, hatalmas szívvel rendelkező tündérbögyörő. 💝 (Ez is óriási dolog ahhoz képest, hogy pár éve még ha sírtam/sírást imitáltam, kinevetett, értetlenül, zavartan állt a szituáció előtt).

Bizakodó vagyok egyébként a jövőjét illetően, de ezt azért beárnyékolja az aggódás. Amiről nem ő tehet, hanem az a rendszer, az a közhangulat, az a tolerancia-hiány, amiben most élünk/fogunk élni. Nem hinném, hogy ez érdemben tud változni az elkövetkezendő pár éven/évtizeden belül.  De NE legyen igazam!!!

A rugalmasság is egyre inkább megy. Egyik példa erre, hogy régebben bődületes kiborulás lett volna abból, ha helyettesítik a doktornőjét és másik ajtón kellett volna bemennie; míg mára már nem okoz neki fennakadást. Legutóbb, mikor a bárányhimlőjét mutattuk meg, helyettesítés volt. Mondtam neki, hogy ez a helyzet; meg elkísértem az ő doktornénijének ajtójához és megmutattam, hogy zárva van az ajtaja, ő is próbált benyitni. Ő azt gondolta, hogy biztos a doktornénije is bárányhimlős, emiatt nincs itt. ☺ Egyem is meg.

Amire még rá kell gyúrni, az az önállóság. Pl. öltözésnél, fürdésnél, fogmosásnál.

Az éjjeli szobatisztasága kezd stabillá válni. Nyáron próbáltuk elkezdeni, de akkor még nem volt kész rá. Így elnapoltuk. Ősszel viszont egyre gyakrabban volt reggel üres a pelenka. De úgy voltunk vele, hogy nem erőltetjük, nem beszéltük rá a bugyiban alvásra, de természetesen megdicsértük, hogy száraz volt a pelus. Egy idő után (1-2 hónapja) viszont ő kérte, hogy had aludjon bugyiban. Így is lett. (Alatta azért a műanyag lepedő ott volt.) Nem pisilt be ezután egyszer sem. Nagyon büszke is volt magára a kis drágánk, ennek hangot is adott. Mi meg persze mindig dicsértük. Majd jött a bárányhimlő. Ekkor minden este bepisilt. Féltem, hogy hogyan érti meg, hogy a pöttyök miatt van ez és jobb lenne, ha a betegség lefolyásának idejéig visszatérnénk a pelusra, de kár volt fosiznom, hisz egyáltalán nem tiltakozott.
Miután múlóban voltak a pöttyök, egyre többször volt ismét száraz reggelre a pelenka. Kérte, hogy had aludjon bugyogóban. Így is lett és azóta is tart az éjszakai szobatisztaság.

December elején elkapta a hányós vírust. (Erről itt nem írtam, a fb-oldalon viszont igen.) Nagyon sajnáltam szegénykémet. Szerencsére egész könnyen átvészelte, fosi nem is volt, "csak" hányás. És még pozitív hozadéka is lett: nem mertem neki cumisüvegből adni inni ilyen állapotban (hanyatt fekve ivott belőle mindig), így maradt a pohár. És hogy lekopogjam, azóta teljesen elhagyta azt a fránya cumisüveget, amit már nagyon vártam. Ezt is próbáltuk régebben, de ekkor megmakacsolta magát és a kezdeti ivás után nem volt hajlandó pohárból magához venni semmi folyadékot. A székszorulása (és a rá adott székletlazító használata)  miatt viszont nem volt szerencsés folyadék nélkül hagyni. Emiatt kapott kis haladékot. Ami még fontos, hogy egy ideje HAJLANDÓ VIZET INNI!!!! Sőt, van, hogy ő kéri! Ahhoz képest, hogy évekig kizárólag a Cappy sárga/őszibarackot volt hajlandó csak fogyasztani, ez is óriási változás.

Kaki: továbbra is tart a kakiverseny, (amin természetesen mindig ő nyer). ☺ Ez nagyon bevált, erős benne a versenyszellem. Egy ideje már székletlazítót sem használunk. Ezt is kb. akkor hagytuk el, mint a cumisüveget, vagyis a hányós víruskor. Előtte már fokozatosan csökkentettük az adagot, így szerencsére fokozatos volt a leállás róla (Primbiotik). Meg ami nagyon bevált, az a JutaVit Probium 6 + Inulin. A hányás elmúltával tartottunk 1 hetes kúrát és azt vettem észre, hogy ez is hozzájárult a székletének a rendeződéséhez. Árban is nagyon kedvező, 15 db-ot vettem 800 Ft-ért. 6 féle baci van benne, plussz a számukra fontos táplálékot, vagyis az inulint is tartalmazza (a csicsókában is ez van, mármint az inulin, csak hát azt nem eszi a leányzó).
Nem akarok semmit elkiabálni, de úgy érzem, hogy a kakilása végre rendben van (születése óta küszködtünk vele...).

2017. január 3., kedd

Bárányhimlő

Kezdődött december 28-án, pár pöttyel a pocakján, derekán (3-4). Sejtettem, hogy ez a betegség áll a háttérben, hisz járvány is volt az oviban nemrég; meg mindezek előtt nekem és az egyik kolléganőmnek is nagyon hasonló pöttyeink voltak. Én nem mentem orvoshoz, de az ő háziorvosa szerint bárányhimlő volt, bár a bőrgyógyásza szerint nem... Mindkettőnknek hőemelkedése volt, majd a lappangási idő után a hegesedés is megvolt és még sorolhatnám a hasonlóságokat. Anyu szerint én nem estem át rajta gyerekként, így az a verzió is elképzelhető, hogy csak enyhe lefolyású volt anno, amit észre sem vettünk; így olvasatom szerint simán van arra esély, hogy most felnőttként így ismétlődött meg, pár pöttyel, amik viszont elegek voltak ahhoz, hogy hazahozzam szegénykémnek  . Ez úgysem fog soha kiderülni, de arra "jó", hogy a lelkiismeretemet mardossa.
30-án jutottunk el orvoshoz (a miénket helyettesítette az én gyerekkori orvosom). Nem vagyok szakember, azt sem tudom, hogy ezek nélkül hogy reagált volna a szervezete, de a hatóanyagok után olvasva azt érzem, hogy a lehető legjobbakat javasolta a doktornő. Egyik, ami szerintem a legtöbbet segített, az a Cetirizin Hexal. Bár ez is antihisztamin (ugyanúgy, mint a Fenistil csepp), amik azért nem a legveszélytelenebb hatóanyagtípusok tudtommal (sok helyen olvastam, hogy sok mellékhatásuk lehet), de ez már szelektíven hat, így jóval kevesebb mellékhatással jár, kevésbé terheli meg az idegrendszert, mint az előzőekben említett másik szer. Ráadásul a Cetrizin vény nélkül is kiváltható és csak pár száz Ft különbség van a receptes és nem receptes ár közt. Ha tudom, hogy létezik és nem receptköteles, akkor már hamarabb megvettem volna természetesen teljes áron is, de nem hallottam még sohasem erről a szerről. 2 éves kortól alkalmazható. Legtöbbször allergiásoknak adják; a kislányomnak fele dózisban írták fel, mint az allergiásoknak.
A másik csodaszer a Virasoote . Ezt is ugyanezen doktornő ajánlotta. Mielőtt orvoshoz kerültünk volna, persze gugliztam, de sajnos nem dobta fel ezt (sem)... Elképzelhető, hogy én kerestem rossz keresőszavakkal. Pedig qrva jónak bizonyult!!! Mindkét szert tiszta szívvel merem ajánlani! Természetesen lehetnek mellékhatásaik, és nem mindenkinek jók gondolom, de a legtöbb bárányhimlős betegnek szerintem óriási segítséget jelentenek ezek a szerek. Ezek mellett is volt, hogy vakarózott picit, de tényleg elhanyagolható mértkben; ha szóltunk, hogy nem kéne, akkor egyből abba is hagyta és nem is folytatta. Meg szerintem az is a cseppnek köszönhető, hogy a másod, harmad nap kijött nem kevés pötty minimálisan hólyagosodott. Azok, amik a csepp/krém előtt jöttek ki rajta, jócskán csúnyák. A többi szerencsére nem. Persze lehet, hogy kizárólag az immunrendszere által kiváltott válasz miatt lettek enyhébbek az újabbak, de ezt én azért nem tartom valószínűnek.
Pénteken visszük vissza és nagyon bízom benne, hogy jövőhéten már mehet oviba! Neki is és nekünk is hiányzik az óvoda. 