Hosszú hét volt...

1 héttel ezelőtt gyanús volt a leányzó este, ugyanis sokszor felébredt, sírt; ez egyáltalán nem jellemző rá. Beigazolódott a sejtésem: lebetegedett. Nem volt még hőemelkedése sem, de náthás volt és köhögött. Így nem vittem oviba.

Kedden mentünk orvoshoz. Úgy volt, hogy vonattal megyünk (úgy fele annyi a gyaloglós út), de túl hamar értünk oda. o.O Ilyen is ritkán fordul elő velem, általában késésben szoktam lenni. 20 percet meg nem volt kedvem ácsorogni, pláne, hogy az aranyom sem nagyon marad meg egy helyben; így odafele gyalog mentünk (2 km). Volt, hogy vittem, de sokat sétált is. Örülök, hogy azért már lehet vele menni, jön, amerre kérem. 1 éve még elképzelhetetlen volt ez.
Várni kellett kicsit, mert a doktornő csecsemőlátogatáson volt, de ez is simán ment. Bent kicsit szégyenlősködött, aranyos volt, szót fogadott. :) Kérdezte az asszisztens néni, hogy mi a "baj, mi fáj?", és válaszolt rá, hogy "fáj a torkom". Tudom, hogy olykor elsiklok az ilyen csodák mellett, de azért sokszor észre is veszem őket. A torka csak kicsit volt piros. Szerintem ilyen mezei nátha.
A héten betegszabin volt. Bevallom, nem örültem neki. Nehéz vele, az ovi meg jó hatással van rá, emiatt sem repestem, hogy nem mehet. Lehet, a héten pár plusz őszhajszállal gazdagodtam. :D Nem semmi a csajszi, rendesen próbára teszi az ember idegrendszerét, tűrőképességét. A hétvégén már kész idegbeteg állatként viselkedtem, amire nem vagyok büszke. :( Imádom, cuki, aranyos, ügyes-okos, gyönyörű; de ugyanakkor egy kis diktátor, haramia, állandóan dacoló kis disznófülű! Már azzal fenyegetem, hogy a télapótól nem kap semmit, csak a krampusz fog majd neki hozni óriás virgácsot. :P
Hazafele vonattal jöttünk, kemény 20 Ft-omba került. :D Tetszett neki az út, ügyi volt a fel -és leszálláskor is. 1 megállót utaztunk. :) Arra gondoltam, hogy ha lesz majd az őszi szünet, akkor valszeg csinálunk majd ilyen vonatos "túrát", sétákat. Az az igazság, hogy egyedül félve megyek vele bárhová. Az oké, hogy kezd együttműködni, ugyanakkor az ereje is egyre nagyobb... 20 kg-nyi harcimarci. Így sokszor van bennem félsz, hogy mi van, ha kap egy kiakadást forgalmas út mellett, vonatra felszálláskor, zebrán áthaladáskor, stb. Még elbírok vele, de egyre nehezebben.

Azért eltelt a hét, de nyögvenyelősen. Nagyon várom, hogy holnap reggel vihessem az oviba, megkönnyebbülés lesz. Ez csúnyán hangzik, de így van. Én nem tudom neki azt nyújtani, amit a gyerekközösség. Az óvónéni mondta, hogy 2 kislánnyal nagyon jól kijön és ennek úgy örülök! Tanácsolták többen, hogy a nyáron minél többet legyünk játszótéren, voltunk is, de az más. Ott simán elvonult, míg az oviban alig. Van, hogy picit elmén autiba, de az óvónéni mondta, hogy ritkán és rövid ideig történik. Az összes zsinórt, madzagot eldugták, hogy kisebb legyen a kísértés :D (ő úgy vonul el, hogy a szeme lőtt rezegtet dolgokat és a kedvence a zsinór, cipőfűző).
Leírhatatlanul örülök, hogy integrált csoportba járhat, nagyon jó hatással van rá. Nem bánom egyébként a tavalyi szegregáltat sem, mert szerintem akkor még nem igazán tudott volna beilleszkedni egy tizenakárhány fős csapatba, most viszont már megérett rá. Jó volt alapozásnak a tavalyi év és hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan szerencsénk volt, hogy több személy, dolog, csoportszoba ugyanaz maradt. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem viselte meg annyira a változás. Kezdéskor sebesre vakargatta a körömágybőrét, meg szeptember óta én nem vágtam a kézkörmét, mert rágja; szóval azért sajnos szorong, de ugyanakkor összességében én azt látom, hogy ez enyhül és egyre jobban érzi magát. :)

Finoman fogalmazva is felháborító!!!

"Az elmúlt három évben Álmos szülei és a vele foglalkozó gasztroenterológus szakember is kérvényezte a lakhely szerinti...

Szerző: Lassan, de biztosan, 2015. október 17.

Őszi összefoglaló

• Köhögés, kötőhártya-gyuszi elmúlt, viszont van helyette más. Az arcán kijött egy piros folt. Már régebben is volt(ak), de most elkezdett nőni a fennmaradó. Már az óvónő is jelezte, hogy érdemes lenne orvoshoz vinni... Régen is volt ilyen neki, még baba korában, csak akkor a lábán. Akkor azt mondta a doki, hogy gomba, kenjem Canestennel. Kentem, de nagyon lassan gyógyult, sőt csak akkor, mikor már nem használtam mosószert, hanem csak mosódiót (szerintem nem a gombaellenes szer mulasztotta el, hanem az allergének kerülése). Most is ugyanilyen foltja lett, én EKCÉMÁRA gyanakszom. Kértem tanácsot gyógyszerészektől, egyik Tetran-t javasolt, de attól 1 éjszaka alatt még pirosabb lett... Így gondolom nem baci. Azt mondták, hogy arcra nem jó a Canesten, így  eszembe jutott a Borax, de nem tudtam, hogy sima bőrre (nem nyálkahártyára) jó -e, így egy másik gyógyszerésztől érdeklődtem. Azt mondta, próbáljam meg. Így is tettem. De az sem hozott javulást. Ekkor úgy voltunk vele, hogy jó, akkor doki, férjem érdeklődött sógoromtól, hogy hogy van bőrgyógyászati rendelés (kórházban dolgozik már egy jó ideje), és ekkor mondta, hogy előtte próbáljuk ki a PHLOGOSAM krémet. Szerencsére ő adta a legjobb tanácsot, hisz használ. Már rövid időn belül láttunk javulást, ami azóta is tart. Félek amúgy attól, hogy mi van, ha a tejallergiája tért vissza vagy súlyosbodott, stb. :/ Mondjuk sokszor nem lehet tudni az ekcémakiváltó okát, lehet, hogy ezt is megnyerte tőlem a kancsalság mellett: nekem is volt... Igaz más formában, de volt.

• Az OVIBA szerintem könnyen beszokott, a kezdeti nagy szorongás is enyhülni látszik. Eleinte véresre vakarta szegénykém a bőrt a körmei körül és enélkül is látszódott rajta, hogy nem érzi magát biztonságban, feszült, fél. Rettenetesen rossz érzés volt, hogy nem tudok rajta az ilyenekben segíteni. :( Pedig még így is nagy mázli, hogy maradt a csoportszoba, az óvónéni és E. néni, a jele + egy kisfiú a régi csopiból. Bele sem akarok gondolni, hogy ha ez nem így alakul, mennyire viselte volna meg az ennél nagyobb változás. Olykor még előfordul, hogy sír reggelente, mert nem akar menni, de egyre ritkábban van rá példa. Ilyenkor úgy sajnálom a kis drágát. :(

• Az ovival kapcsolatos konkrétumokat, kézzel fogható dolgokat elmondja, ilyen pl. a csoporttársai neve és jele. Annyira édes és ügyes, ahogy sorolja. :) 

• Volt az óvodában szüreti mulatság idén is. Csináltak mustot, volt néptánc, őszi dekoráció. Tavaly még nem vett részt benne, az akkori óvónénije mondta, hogy a tömeg és a zaj annyira zavarta, hogy el kellett vonulni vele. Most viszont már az első sorban nézte a sutulást, a helyi újság netes felületén megjelent képeken is csomón szerepel, amiken érdeklődve szemléli a történéseket. Óriási fejlődés ez. Sejtettem, hogy így lesz, hisz a városi rendezvényeken is már részt tudtunk venni nyáron, nem úgy, mint tavaly... 

• KOMMUNIKÁCIÓ: Már sok kérdésre ad ADEKVÁT VÁLASZT és ez nagy előrelépés. Viszont az elvontabb dolgok, élmények megosztásai még nem igazán mennek. Olyanokra gondolok, minthogy mi volt az ebéd, ettél -e, kivel szoktál játszani, stb. Ezekre nem válaszol. Előfordult már olykor, de nagyon ritka. Ha kérdezünk tőle a miértekről, hogy pl. miért sírt a Zolika, akkor azt válaszolja, hogy "azért, mert sírt". A róla szóló kérdésekre is így szokott válaszolni: "miért nem akar a Cuki vacsorázni?" "azért, mert nem akar". Ez akkor is előjön, mikor arról érdeklődöm, hogy a bibise viszket -e vagy fáj vagy a torkával mi van, ha mondjuk beteg. Szoktam trükközni a kérdésekkel. A mostani bőrproblémájánál is volt példa erre: "Viszket itt?" "Igen, viszket." "Fáj?" "Igen, fáj." Majd jön a trükk: "Itt nem viszket?" "Nem" "Nem fáj?" "Nem." És akkor döntsem el, hogy most melyik válaszára hagyatkozzak. Nem könnyű. Ez a része nekem nagyon nem az. Persze, össze lehet rakni a képet, mert szerintem nem viszket neki, hisz akkor kaparná; de azért nem bánnám, ha szóban is tudná jelezni, hogy mit érez. Nagyon jellemző rá a késleltetett echolália is.

• Egy ideje ismét erőteljesebben érezteti az EGYÜTTMŰKÖDÉSI HAJLANDÓSÁGának a majdnem teljes hiányát. A falra mászom tőle. :) Eddig inkább csak hisztivel, őrjöngéssel adta a tudtunkra, hogy nem akar ezt-azt. Most viszont vigyorogva ellenkezik szinte minden ellen. Bevallom, ez jobban fel tud húzni, mint az előző verzió. :O :) 

• A REPETITÍV szokásai közül úgy érzem a legállandóbb a "madzagozás". Ekkor kezeiben a madzagok, melyeket a szeme előtt rezegtetve fel-alá rohangál, közben ismétlődve skandálja az épp aktuális dumáit, melyek legtöbbször reklámok, meseszövegek. Továbbra is bajban vagyok, hogy mi a helyes, mennyit szabad hagyni ezt csinálni (ekkor megy el autiba). Régebben nehezebben lehetett kizökkenteni belőle, mostanában viszont már közben is reagál a külső ingerekre. Szerintem szüksége van rá, szóval ha teljesen eltiltanám tőle, az nagyon megviselné, de nem tudom, hogy hol a határ... 

• SÉTA: már nem mászkál el mindenfelé, jön velünk legtöbbször. Ez annyira jóóó! Tavaly még ez is elképzelhetetlen volt. Nem lehetett vele sehová sem menni nagyobb távon, kizárólag biciklivel szállítva, hisz minden alkalommal dührohamot kapott, irányíthatatlan volt, kóválygott mindenfele. Mára viszont ez is változott pozitív irányba. Lehet, hogy a kutyák is közrejátszanak. Sőt, biztos is. Kicsit idegtépő a közös séta ötösben (mi + a két eb), de úgy érzem, profitálunk mindannyian belőle. :) Nagyon jó érzés és örömmel tölt el, hogy már szervezhetünk pl. délutáni családi programként sétát. Kisvárosban lakunk, nincs túl sok izgi itt, de akkor is jó kimozdulni a négy fal közül gyomorideg nélkül. Induláskor azért még vannak durva dolgok (előfordul, hogy ő inkább autiban maradna, nem vevő arra, hogy menjünk; de miután sikerül kirángatni kizökkenteni ebből, jól érzi magát a közös program során. És nagyon fontosak szerintem mindhármunknak ezek a szabadidős tevékenységek. :)