Ezt egyszerűen nem tudom hová tenni és rohadtul elegem van!!!

És nem érdekel, hogy felhasználom a levelét az illetőnek (aki az oviban dolgozik) és ez esetlegesen bűncselekménynek számíthat, ledolgozom (de ha nyáron kell, akkor hová teszem a gyerkőcöt :P o.O :D ...) mivel a kijelölt ovi 3 hónapig nem hajlandó fogadni a lányomat. MÉG 2 KIBA' HÉTIG SEM!!!) vagy leülöm!
Nem fogok kussolni! Tudom, hogy sokan őrültnek néztek emiatt, de egyszerűen késztetést érzek aziránt, hogy az ilyen eseteket ne hagyjam szó nélkül.
Tervezem, hogy jártasabb emberektől jogi tanácsot kérjek, mert egyszerűen nem értem a kirekesztés indokait, amikkel nekem estek: ha gyesen vagy, akkor nem viheted a gyerekedet ügyeletre HÁROM HÓNAPIG EGYÁLTALÁN!!!, mert nem kaphat kétféle ellátást egyszerre (gyes+ óvodai felügyelet, ami érdekes mód szeptembertől május végig lehetséges, de júniustól augusztus végéig elképzelhetetlen és törvénysértő WTF???), de közben meg gyes mellett elméleti síkon 8 órában is dolgozhatna az emberjánya!
Ha mindannyian meghunyászkodunk, elhiszünk mindent, akkor soha nem fog változni semmi! Lehet, hogy az én (és pár sorstárs, hasonlóan temperamentumos szülő :) akikben nagy bizodalmam van és remélem, hogy nem csak én próbálok meg az árral szemben úszni ilyen tekintetben! ;)  ) pattogása is majd csak pár generáció múlva fog célt érni, de akkor is úgy érzem, hogy cselekednem/cselekednünk kell! Helyettünk nem fogja senki sem megtenni! És igen, tisztában vagyok azzal, hogy az esetleges akció(i)mmal a saját gyerekemnek árthatok; de ha az ott dolgozók ez alapján bánnak egy gyerekkel, akkor nincs továbbá ott keresnivalónk! És a tükörbenézéssel nem nekünk lesz gondunk...
Meg ne tartson senki hülyének, ha nem túl nagy kérés! Sajnos az utóbbi pár hétben, napban koncentráltan próbáltak annak nézni és ez nálam rendesen kiverte a biztosítékot!!! Legyetek könyörgöm velem őszinték és nem csak az ovi munkatársaitól esne jól mindez, hanem a rokonaimtól is...

Előre szeretném jelezni, hogy hosszú lesz a bemásolt anyag, de nem akarom, hogy csak részleteket emeljek ki, hisz úgy esetleg félreérthető, egyoldalú lenne. A levelezést egy fb bejegyzésem indította, amiben virágnyelven kifejtettem, hogy mennyire kivan a faszom a sok ál-integrációval, esélyegyenlőtlenséggel, kivételezésekkel, ami azt takarta, hogy mennyire zavar, hogy ma is közölték velem, hogy nem vihetem ügyeletre egyáltalán a gyerekemet nyáron, mert gyesen vagyok vele (előzmény ITT és ITT). Erre reagált privátban egy ott dolgozó illető...

A bicskanyitogató bejegyzés, amire írt egy túlbuzgó, ál lelkiismeretes ottan dolgozó:

"Éljen az egyenlő bánásmód, az integráció, esélyegyenlőség... :( Mire felnő a lányom, harci amazon leszek, aki csomó paragrafust kívülről fog fújni, vagy zártosztályra kerülök. Vagy mindkettő..."

Erre privát üzenetben:

Zsuzsi*.. nincs igazad most, az autizmushoz semmi köze hogy nem jöhet ügyeletre. De én semmit nem mondtam mert nem tehetem"

De akkor mi az oka??? Ki fogom deríteni, abban biztos lehetsz, a gyerekemért bármit! Vannak sejtéseim, a miértekről és ha ezt őszintén közölték volna velem, akkor nem lenne semmi probléma. De így, hogy köntörfalaznak és hülyének néznek, ez nagyon-nagyon fáj és rosszul esik! Mindig csak azzal jönnek, hogy a gyes miatt nem jöhet ügyeletre. De akkor mi a lópikuláért van az, hogy gyes mellett 8 órában is dolgozhatnék? És akkor 3!!! hónapig hova raknám a gyerekemet??? Őszinteség. Nekem ez fontos lenne, lett volna, tudok alkalmazkodni. És most azért is érint ez érzékenyen, mert a saját férjem, anyósom, az egész pereputtyom ilyen köntörfalazó üzemmódban közelít hozzám, amitől teljesen ki tudok borulni!!!

Pedig csak ez az ovoda az ahol vannak engedmények. EGYIK óvodába se mehet a gyerek ha a szülő nem dolgozik . Gyes mellett nem dolgozhatsz sztem 8-at de tény h az autizmusnak semmi köze ehhez. Aki "normális" gyerek az se jöhet mert ez igy működik az ügyeletbe.Ember sincs sok nekünk is most adják ki a szabikat. Szoval hidd el h ez a munkahelyes dolog nemkifogás hanem ez a tény! Mehetsz bhova attol ez nem változik. Mert ez ügyelet csak.
Amúgy meg sajnálom h ezt mondom dee alig viszitek vhova, más gyerekek közé általában a kutyusokkal vtok pedig egy játszon is sokat tanulhatna. Vagy egy bevásárlás alatt pl.
De én nemmondtam semmit mert nincs hozzájogom h óvodai dolgokról beszéljek.
Bajba kerülhetek

DE, igen is dolgozhatnék 8 órában gyes mellett a lány 10 éves koráig, ha lemondanám az ápolásit (+havi 16 ezer), így annyi megkötés van, hogy csak félnapos lehet és max. 4 órában vállalhatok melót. Ha ez az akadály, akkor miért nem ezt mondják? Jah, és én amúgy dolgozom a p*st*n... és hidd el, hogy sokszor többet, mint mások x órában...

Fú, Nelli***, ne haragudj, de most inkább nem írok semmit a nem visszük sehová témakrre, hisz nymdafestéket nem tűrne...

témakörre

nyomdafestéket

Köszi, puszi!

Te tudod de kár felháborodnod. Ezt el kell fogadni. Sajnálom szija
De annyira megkérlek h ne emlitsd már az oviba h beszéltünk erről. Köszi

Jah, és tök jó, hogy tudod, hogy hova visszük a gyerekemet, meg hova nem, csak gratulálni tudok a hozzáállásodhoz... Biztos attól lett ugye autista, hogy nem vittük közösségbe (ami nem igaz!!!), meg fridzsider anyuka és társai elméletek és szar szülők vagyunk... (mielőtt ítélkezel, legalább minimálisan tájékozódj lécci!) Meg a többi tévhit. Igen, és pont emiatt a hozzáállásod miatt nyilatkoztál Biankáról** is olyan negatívan... Tudod mit kívánok neked? Azt, hogy soha NE!!! legyen autista gyereked (vagy más kismillió dolog miatt SNI-s csemetéd). Mert ha akkor is úgy állsz a dolgokhoz, mint ahogy írtad: "Te tudod de kár felháborodnod. Ezt el kell fogadni.", akkor a gyereked fogja meginni a megalkuvásod levét. NEM, NEM FOGOM ELFOGADNI! SOHA! HA BELEPUSZTULOK, AKKOR SEM!!! És azért megnyugodtam, mert végül csak kibukik a szög a zsákbul... Csak ezt miért nem lehetett volna nekem őszintén elmondani??? Nem vagyok hülye basszus!!! Mondom: együttműködő és végtelenül toleráns embernek tartom magam, ha valaki nyíltan odaáll elém, hogy figyuzz, hát tudjuk, hogy állandó délutános műszakban vagyol a postán, így nekünk sokat jelentene, ha nem hoznád a nyáron a kölködet (még 2 kurvakibaszott hétre se), mert létszámhiány van és így ki tudnák venni a dolgozók a szabijaikat. Hallod, simán rábolintottam volna és készségesen belementem volna (még annak ellenére is, hogy mehettem volna idénymunkára délelőttönként...). Nem te vagy az első hidd el, akitől hallottam a nyári szabadságolás témaköréről velünk kapcsolatban... És ha ezt őszintén lekommunikáltátok volna, akkor most nem lennék felháborodva, nem csalódtam volna ekkorát bennetek... Nem fogok említeni egy nevet sem, de holnap ha sikerül, akkor beszélek az intézmény vezetőjével. És hidd el, hogy ha anya lennél, te sem bírnád szó nélkül hagyni ezt. És egy kis mellékes: akkor a te kutyád valszeg azért antiszoc és agresszív, mert nem jöttök elégszer a kutyafuttatóba, inkább műkörmöshöz mész pl. helyette és csak üríteni viszitek le... :P Remélem érzed az élcet.

De buta vagy
Erre mást nem tudok irni

Köszike!

"Amúgy meg sajnálom h ezt mondom dee alig viszitek vhova, más gyerekek közé általában a kutyusokkal vtok pedig egy játszon is sokat tanulhatna. Vagy egy bevásárlás alatt pl."

Nagyon félreértesz te mindent

Ezt te írtad és rám mondod, hogy buta vagyok :D :D :D

De nem azt mondtam h ettöl lett
Autista
Igen
Sajnos buta a felfogásod meg gonosz és támado
En segiteni akartam h ne ertsd felre miert nemhozhatod de innentől gondolj amit akarsz
az állásommal játszok h beszélek veled ilyenről,de tudod se a felfogásod se te nem érsz annyit h bajba kerüljek. Ez is kár volt. Es majd ha az en gyerekem is az lesz majd en is sajnáltatom magam és gondolok rád.
Tényleg gondolkozznod kéne h kivel mit és hogy...
Az agresszivitasrol annyit h te kis vmid is ugy ugatja az enyémet.. de nem süllyedek le a szintedre. Egyáltalan nem.
Egyszerűen szavakat nem találok rád.
De a jövőben se szeretnék
Szoval hidd h az autizmus a baj mindenki utalatos gonosz körülötted csak te nem.
Most zsuzsi* csalodtam benned de nagyot.

Na tudod ki sajnáltatja magát... Úgy érzem, hogy provokálni próbálsz, de kicsi csillag, megsúgom, hogy kurva sok emberrel kellet már megküzdenem a lányom érdekében, és te nem fogsz rajtam kifogni, bárkit "széttépek" érte, számomra Ő a minden. És kérlek olvasd át azokat, amiket írtál és ha van agyad, akkor próbálj belegondolni, hogy mennyire érzéketlen vagy ezek miatt. És neked a legnagyobb problémád a munkahelyed féltése... Jah, és az én kis valamim. Na a lányom után meg a jószágaim azok, akikért vérre megyek. Szóval bogárkám, igen, ugat, de nem támad rá senkire, vagy ha próbál keménykedni, akkor rászólok és abbahagyja... Van különbség. De most, hogy olvasom, hogy csalódtál  bennem nagyot, megyek és sírok és aludni sem fogok tudni emiatt, :D :D :D :D Nem ismersz te engem drágám, úgyhogy ez a mondatod visszafele is érvényes: "Tényleg gondolkozznod kéne h kivel mit és hogy..." Én egyszer sem sértegettelek, ellenben veled...

***

És itt rohadjak el, ecskübecsszó, hogy nem a személyére haragszom, hanem azért vagyok elkeseredve és üvöltenék legszívesebben, mert tudom, hisz a saját bőrömön tapasztalom, hogy ez a többségi vélekedés a kívülállóknak az SNI-s gyerekeket és szüleiket illetően. :( (anyuka,apuka, macilaci tehet róla; mit képzel ez, hogy ahhoz HASONLÓ! lehetőségeket, jogokat, bánásmódot remél ez az átok szülő az utódjának, mint amik a nem SNI-s gyerekeket alanyi jogon megilletik, hát Taigetoszt ezeknek a nyomingereknek, nemhogy örülnének fület-farkat behúzva, hogy megtűrjük itt egyáltalán őket). Tudom, a zárójeles rész túlzás és hátha nem is a többség vélekedik így, de sajnos a amiken mi átmentünk, ez a hozzáállás, felfogás nagyon gyakori. :/ Sosem felejtem el pl., mikor megkérdezte valaki, hogy miért ilyen a lány. Erre mondtam, hogy mert autista. Mire ő reflexből rávágta, hogy ne mondjak már ilyet erre a gyerekre, hát biztos nem az, normális vagyok -e, hogy így becsmérlem. o.O

Fáradt vagyok ezektől a rendszeres, szélmalomharcnak tűnő csatározásoktól, de most mégis azt érzem, hogy nekem ez a küldetésszerűségem. Valahogy velőből jön és bár sokszor próbáltam visszafogni magam, tenni ellene, de nem igazán ment. Lehet, hogy nem is baj ez...

*, **, ***: hogy ne (annyira) legyen beazonosítható és ne sértsek személyiségi jogokat vagy mi, így megváltoztattam a neveket...

Szomcsi (de már jobb)

Kis múltidézés, hisz jelenleg szerencsére fordult a kocka; tényleg lehet abban valami, hogy a sok szar után jönni fog jó is. :) (Csak győzze kivárni az ember...meg mé' nem lehetne vegyesen, arányosan kérni az adagolást???).

Anyák napja körül kezdődött a befordulásom egy erős premens. szindrómával, és olyan, mintha abba valamiért beleragadtam volna. Fura, hogy mennyit változik az ember, régebben egyáltalán nem viseltek meg a hormonváltozások, meg a menzesz, de szülés óta érzékenyebb vagyok. És ahogy telik az idő, egyre rosszabb. :/

Rengeteg szomorú dolog is történt. Nagyon megviseltek. A menhelyen, ahol önkénteskedem, meghalt a kedvenc kutyám. :( Pedig előtte lett volna egy szép élet, hisz Németországba utazhatott volna, (ahol egész mást jelent az állattartás, mint Magyarországon, óriási a különbség), csak a határt kizárólag ivartalanított kutyák léphetik át. Ez amúgy jó és ennek a szigornak is köszönhető, hogy náluk elhanyagolható mennyiségű a túlszaporulat, nem úgy, mint itt... Viszont sajnos az én drágám nem élte túl, műtéti komplikáció történt. :'( A szívem szakadt meg, két napig zokogtam (pedig ritkán szoktam sírni, nehezen adom ki, de most kijött). Dühös voltam, elkeseredett, csalódott és mardosott a bűntudat, mert ha nem küldtem volna ki pl. az adatlapját a német partnerszervezetnek, akkor még most is élhetne. De nem szabad így hozzáállni, hisz nem visz előre és értelmetlen, sajnos a rossz dolgok is hozzátartoznak az élethez és ahhoz, hogy sok kutyusnak legyen esélye boldog gazdis életet élnie, ahhoz kockáztatni kell. Annyira egy kedves kutya volt, hihetetlenül jó idegrendszerrel, jámborsággal, méltósággal. Nem volt már mai hölgy, ősz pofija volt, imádtam. :(

Nem sokkal később pedig az egyik ismerősöm kutyáját gázolták el. Akkor is összeomlottam. :(

Aztán édesanyucikám sem járult hozzá ahhoz, hogy a lelkiállapotom stabil legyen. Történt ugyanis, hogy a kedvenc zenekarom fellépett a városunkban, már előre megvettem a jegyet, számoltam, hogy mennyit kell még aludni :D meg ilyenek. Úgy volt tervezve, hogy anyósom vigyáz a leányzóra. De közben sógornőm meg terhes volt, a konci után kb. 2 hétre volt kiírva. Ez ugye nem sok idő. (Persze ekkor is megkaptam, hogy túlaggódó meg hülye vagyok...aztán 4 nap múlva világra jött.) És mivel mindenáron el szerettem volna menni, így arra gondoltam én kis butus, hogy ha sógornő pont azon a szombaton szült volna (akkor valószínűleg anyós vigyázott volna a 2 idősebb tesóra), mikor a koncert van, akkor megkértem volna anyut, hogy jöjjön át és vigyázzon a kisonokájára. Felhívta férj, és hát a reakciója hogy is írjam, nem volt túl szalonképes... Engem az borított ki leginkább, hogy próbált visszaélni a "hatalmával", egyből azt mondta, hogy nem, és mindenféle hülye, nevetséges, mondvacsinált indok ömlött ki a szájából. Odáig fajult, hogy kinyomtuk a francba a telefont. Majd visszahívott és valószínűleg leesett neki, hogy nem volt túl cuki, és próbált egyezkedni, hogy átjön, ha nálunk tarthatja meg a szülinapját és jöhet a barátnője (aki azt sem tudja, hogy hol lakunk és ez lenne a szülcsinapcsi csattanója, hogy kiderülne, hogy az ünnepelt lánya már nem ott lakik, ahol eddig o.O...) Ekkor már végképp elgurult a gyógyszerem és rettenetesen fájt az önzősége. Meg utálom, ha zsarolnak. Meg ekkor feltört belőlem az a sok negatív dolog, amivel traktál. Mert ugye heti négyszer ő vigyáz a leányzóra, míg én dolgozom. Pár óráról van csak szó... Minden elő van készítve, semmit nem kell csinálnia, ücsörög, olvasgat, stb., semmi megterhelő dolog. De ő ettől is ki van akadva és úgy éli meg, mintha ez munka lenne. Szó szerint ezt mondta. Hogy lehet a saját unokámra való vigyázást munkának nevezni??? Fáj! És nem szórakozom aközben, mikor vigyáz rá, hanem melózok. Meg olyanokkal jön, hogy egy bébiszitter ezért mennyit kérne. És hasonló nyalánkságok. Nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy kiakasszon és ez egy idióta munkahelyen történő munkavégzés előtt külön kellemes és megalapozza a hangulatom...

A meló (mármint a hangulat legtöbbször) egyébként is egy nagy fos és nekem megalázó, hogy !!!2!!! órában alkalmaznak (és hogy nem kaptam vissza a hajnali melómat, mer' megszűnt, így anyámra vagyok utalva, mert ha nem vigyáz a Cukira, akkor nem tudok dolgozni). Na nem azért, mert annyira szar munkaerő lennék, hanem mert mi kétórásak nem számítunk bele statisztikailag a létszámba, így a főni jó elbírálást kap év végén... Kértem, hogy had lehessek már 4 órás, de szőrszálhasogatós indokkal elzavart a jó édes anyukámba a főnök.
Múlt héten bemegyek, erre az egyik kolléganő sír. Nem miattam, hanem azért, mert a kakikavarás, hátba támadás nagyon megy nálunk... Meg az ok nélküli basztatás és még sorolhatnám. Fos!

Aztán bónuszként még férj is játszadozott a bizalmammal (bár nem direkt és szégyellem, hogy turkáltam és nem tartottam tiszteletben a privát szféráját vagyis a telefonját).

A várva várt koncert sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Áttörtük magunkat a tömegen, egy picsa mellé/elé álltunk, aki folyamatosan inzultált bennünket, de okosan csinálta, legalábbis úgy, hogy külső szemlélő számára ne legyen látható. Férjnek meg nekem is folyamatosan pofázott, az oldalamat meg folyamatosan bögdöste. És hát egy idő után rohadtul meguntam és elkezdtem kicsit durvábban táncolna. Meg férj is. Erre a biztiboy meg jött, hogy álljunk le és hátrébb tessékelt bennünket. o.O Onyádat, gondoltam magamban. Majd én visszahúztam az első sorokba, de férj nem. :( Csomó ideig tekintgettem hátra, hogy hátha valahol feltűnik, de nem. :( Elmondása alapján nem tudta magát átverekedni a tömegen. :/ Így egyedül táncikáltam. Mármint igazából nem, mert az egyik ismerősöm ott volt, de nem bántam volna, ha férj is mellettem lett volna. Aztán mivel a picsa, aki miatt el lettünk vezetve, a bögyömbe volt, így fogtam magam és pár percig direkt előtte tomboltam (és eközben ő és a faszija még mindig csak álltak, mint két nagy f@sz, ezért kár az első sorokban foglalni a helyet szerintem, de később a tömeg azért hátrébb sodorta őket) A biztonsági őrre meg azért rákacsintottam és vihogtam egy nagyot a képébe, mikor a buli a tetőfokára hágott és az első sorokban ment a tánci legalább olyan intenzitással, mint amiért mi ki lettünk toloncolva... :/
Aztán hazafele is összebalhéztunk és külön utakon csatangoltunk az embörrel. Nem volt az év bulija, de mindegy, azért jó volt kimozdulni, még a zavaró tényezők ellenére is.

Most hirtelen ennyi a rinya, van több dolog ezen kívül még ami bánt, aggaszt, szorongással tölt el; de így is sikerült bő lére eresztenem a posztot, szóval egy darabig hagyom a negatív áradat szavakba öntését. :) Hamarosan jövök a vidám beszámolóval is, van miről írnom szerencsére ilyen téren is. :)

Ovis anyák napja

Előzmény:

Azért mikor megpillantottam az egyik ismerősöm kislánya által az oviban készített anyák napi meghívóját, akkor azért ö...

Posted by Lassan, de biztosan on 2015. április 24.

Amúgy nem értem, hogy miért nem lehetett volna nekünk is csoportos anyák napja... Kis létszámú (10 fő alatti, közelebb az öthöz, mint a hathoz) a csopi és ahogy elnéztem a szülőket, vagyunk annyira nyitottak és intelligensek, hogy tudott volna működni és nem rugóztunk volna azon, hogy kinek a gyereke tud verset mondani és kié nem... És nem értem, hogy ha bölcsiben van ünnepség, akkor itt miért nem lehetett hasonló? :( A hiányérzetem fennmaradt. Pont az ilyenek is mélyítik szerintem a hozzánk hasonló szülőkben a kirekesztettség érzését :/ (és ez még csak a jéghegy csúcsa). De biztos most is csak én vagyok túlérzékeny...

A keserű szájíz mellett azért természetesen jól esett a műsor és megható is volt. De mondjuk mire elérzékenyültem volna, addigra már vége is volt. 1 vers, 1 dal, majd ajándék. Cuki szégyellősre vette a figurát, így szinte csak tátogott, de persze így is eszméletlenül aranyos volt és meg tudtam volna zabálni. :)
Kaptam begóniát, egy karkötőt, amit ő fűzött és hazaérve meg már el szerette volna tulajdonítani. :D

Sokszor rugalmatlan, de most is azt erősítette meg bennem, hogy tud ő alkalmazkodni. Hisz most nagy változás volt az ovis napi rutinhoz képest az, hogy hamarabb, ebéd előtt mentem érte, hogy bementünk egy kis eldugott szobába, hogy nem ebédelt ott, nem kapott uzsonnát, stb. De ügyesen vette mindezt, zokszó, sírás nélkül működött együtt.

Nyári szünet, ügyelet, aggályok...

Ma vittem a kisasszonyt az oviba, épp öltöztettem át, mikor is felfigyeltem a faliújságon lévő, nyári ügyelet igénybevételéről szóló hirdetményre, amelynél az én lányom neve mellett tollal ki van előre húzva az egész 3!!! hónapnyi nyári szünet... (a 6 fős szegregált csopiból 2 gyermek neve mellett nem volt csak csík, remélem a többieket ez nem érte annyira váratlanul, mint engem!) Mikor ment be a leányzó a csoportszobába, a gyógypedasszisztens hölgy mondta, hogy írjam alá. De közöltem vele, hogy azért én így látatlanban nem szeretném megtenni ezt, hisz azon agyalok, hogy a Cukinak lehet, hogy épp hasznára válna az ügyeleti rendszer. Nem egész nyáron szeretném, de úgy érzem, hogy a sikeres szeptemberi integrációhoz talán hozzájárulna (vagy épp rontana rajta???), ha pár hétig, napig bevihetném. Azért gondoltam erre, mert bár sok területen rugalmas, vannak azért nagyon merev dolgai a kiscsajszinak, és lehet, hogy jót tenne neki az, hogy ha pár hétre/napra bekerülhetne ügyeleti csoportba és akkor megtapasztalná, hogy az ovi nem kizárólag a megszokott közeget jelenti. Ezt roppant nehéz előre felmérni és mivel szinte a nullával egyenlő infót kapok róla, így jól esett volna, ha mindezt sikerült volna megbeszélnünk, nem csak úgy kihúzták volna a lányomat szó nélkül... Oszt akkor még Cukira mondják, hogy kommunikációs nehézségei vannak. :P :/ Annyi a konkrét információáramlás szeptember óta, hogy voltak családlátogatáson, akkor olvadoztak tőle, hogy milyen ügyi. Majd, mivel már a tököm tele volt azzal, hogy nem tudok semmit a lányom óvodai dolgairól -hisz ő ugye nem mesél semmit- ezt elpanaszoltam az egyik óvónéninek. Mármint nem azt, hogy nem mesél, hanem azt, hogy nem venném zokon, ha tudnám, hogy mi van vele, mennyire működik együtt, hogy érzi magát, milyen fejlesztéseket kap, többiekhez hogy viszonyul, stb, így kaptam egy fogadóórát. Nem lettem sokkal okosabb, de valamire azért jó volt... :/
De visszatérve a jelenhez: hát én nem írtam alá. Az óvónő oda sem jött, az asszisztenssel beszélgettem. Lesznek nagy változások az oviban és őszintén sajnálom, és megértem, hogy rossz a rendszer, na de ez ne a gyereken meg a szülőn csapódjon már le, ha lehet... Az asszisztens azt mondta, hogy szerinte azért nem vehetem igénybe a nyári ügyeletet, mert gyesen vagyok. Na de kérdem én csak úgy józan paraszti ésszel, hogy ha tegyük fel, találok egy délelőtti melót (gyes mellett 8 órát vállalhatok, ápolási mellett 4-et), akkor azért nem vihetem 3hónapig!!!, mert gyesen vagyok??? WTF? Az asszisztens amúgy a leglelkesebb, legkedvesebb, szóval nem őt szidom vagy hasonló. De az fájt,  hogy az óvónő oda sem jött... Pedig hallotta, hogy miről beszélünk. Csak így egyszerűbb volt és ő el van most foglalva a nagy változásokkal. Nah mindegy.
Mikor mentem Cukkerért délben, akkor azért rákérdeztem az óvónőnél erre az egészre és kivételesen kaptam időt, meg is lepődtem, hisz inkább az a jellemző, hogy nincs időm átadáskor kérdezni, hisz fénysebességgel eltűnnek. Ő is a gyessel jött. Há' de mondom okés, hogy most állandó délutános vagyok, de tervezem, hogy ez ne így legyen, meg nyáron vannak azért mezőgazdasági idénymunkák, és akkor hová tegyem a gyerkőcöt? Meg azért úgy elég meredek munkát keresni, hogy tudom előre, hogy nyaranta 3!!! hónapig nem tudom megoldani a gyerekem elhelyezését, mer' gyesen vagyok. o.O Próbáltam a tudtára adni az óvónőnek, hogy tudok pár olyan szülőről (nem helyileg, országosan), aki gyesen van, mellette dolgozik és fogadják ügyeleti időben az SNI-s gyermekét. Erre kitérő választ kaptam, mentegetőzésnek tűnt mindez számomra. Csalódtam. Ismét. :( Pedig olyan jókat hallottam róluk. Bíztam. Kár volt. Kivan a micsodám!!! De azt legalább megtudtam, hogy úgy látják, hogy integrálható, nem lesz probléma. Legyen igazuk! (Bár a családlátogatáskor tavaly elhúzták már ezt a mézesmadzagot, mert akkor meg úgy volt, hogy második félévtől már integrálva lesz, szóval hiszem, ha látom kategória minden hallott dolog, nem merek már semmit elhinni, mert már többször koppantam.)