Mászott egy kicsit :)

Ma fürdés előtt mondtam férjnek, hogy vetkőztesse le a leányt, és rakja a habtapira, ami alatt a pisifelfogó van. Addig én gyorsan behabartam a vacsit. ( Savanyú krumplileves kis kolbásszal, és ehető lett, sőt fincsi.) Mire visszamentem, a leányzó a hátán feküdve játszott a tusfürdővel, az apja meg iszonyú unott fejet vágott, és közölte, hogy nem mászott. Elvettem tőle a játékát, aminek nagyon nem örült (egyre akaratosabb, harciasabb...), majd hasra fordítottam, és csodák csodájára elkezdett 1-2 mászó mozdulatot végezni a tusfürdőért harcolva. Persze dühöngve, üvöltve de a kúszást is így kezdte. :) Aztán még kb. 3-4 "lépést" tett, és amennyire az örömtől, és döbbenettől láttam, szabályosnak is tűnt. Tényleg új mozgásokat csinál pucéran. Gondolom nem akadályozzák a ruhák, és a pelus. Az ülés is így történt, és pár napra rá már felöltöztetve is csinálta. Nem akarom magam beleélni nagyon, de ebből kiindulva lehet, hogy igaza lesz megint a gyógytornásznak, hogy a szülinapján mászni fog. :D Kis ügyesem!

 Hangyák továbbra is vannak. Kevesebb, és csak 1-2 botorkál, de nem vagyok tőlük boldog. Így gondoltam, veszek valami durvább szert, mondjuk hangyacsapdát. Viszont miután elolvastam a leírásukat, gyorsan elment a kedvem tőlük. Az egyikre az volt írva, hogy csak gumikesztyűben szabad megfogni. Egy ilyen valamit nem szívesen hagynék napokra a gyerekszobában. Lehet, túlaggódom a dolgot, de eléggé vegyszer ellenes vagyok. Nem szeretem őket. Azért bio anyu sem vagyok (lennék én, de nem az én pénztárcámnak való), de próbálom keresni ebben is az arany középutat. Vízkőoldásra ecetet, vagy Frosch-t használok,  a fertőtlenítőket meg nem viszem túlzásba. (Most ne úgy képzeljétek el, hogy retekben élünk, de nem is hipózom naponta a padlót.)
 Kicsit utánanéztem a hangyairtás szelíd változatainak, és olvastam, hogy a sütőporral lehet úgy trükközni, hogy összekeverem cukorral. Kipróbáltam, jöttek is rá. Majd bórax-os cukrot is rakok ki, de azt nem adtak a patikában, csak vegyiáru boltban van, nemsokára veszek azt is, és remélem elhúznak végre.

 A kisasszony kakija megint kezdett beragadni, már kúppal is csak kín keservesen sikerült neki. Gyanakodtam a tojásallergiára, mert azóta lett megint szorulása, mióta abból többet kapott. Így búcsút intettünk neki, és hála azóta megint simán, és könnyen van. Kopp-kopp-kopp. Már 5 napja minden nap van kakis pelus. :) Felmerült a lisztérzékenység is, de azt nem vontam meg, így szerencsére nem valószínű. Az nagyon durva lenne...
 Furcsa, hogy a Cukinál csak székszorulással jelentkezik az ételallergia. Én ilyenről még nem is hallottam, elég érdekes, de olvastam, hogy nagyon változatosak lehetnek a tünetek.

Móki

  Úgy örülök!!! :) Elképzelhető, hogy visszakerül hozzánk Móki, aki nagyon hiányzik. Szülés után, mikor még a kórházban voltam, átvitte az Embör Anyuhoz, hogy majd egy kis ideig ott lesz. 1 szobás lakásban éltünk, és azért bennünk volt a félsz. Móki amúgy egy elég jó természetű macska, de nem mertük bevállalni, hogy egy újszülöttel összezárjuk. Azóta viszont már eltelt majd 1 év, így ideje lenne már visszaköltöznie.
 Azért is bírom Mókeszt, mert olyan kis szerencsétlen. Kóbor volt hajdanán, majd Anyu örökbe fogadta. Ő panelban lakik, és akkor még élt drága Mamákám, és hát egy bezárt macska furcsán képes levezetni az energiáját, és mindig megtámadta Mamát, mert remegett a keze. Ez a lüke meg azt hitte, játszani akar vele... Én meg már régóta szerettem volna cicát, így jött hozzánk. :)

  Szegénynek a farka vége derékszögben el van törve. Már így jött az utcáról, szerintem becsukhatták neki. :( Elképzelhető, hogy ennek köszönheti következő nyomiságát: nem esett a talpára, mikor kiugrott a 2. emeletről. Történt ugyanis, hogy még bagós korszakunkban kint szívtuk az erkélyen. Persze neki is kint kellett lennie, és egyszer sikerült úgy megijednie, hogy a képen látható gyékényt átszakítva levetette magát a mélybe. Én meg rohantam le, mint az őrült, és nagyon féltem, hogy mi lett vele. Olyan fájdalmasan nyervogott, hogy a szívem szakadt meg. :( Gyorsan állatorvos, aki közölte, hogy eltört a hátsó lába. Mondta, hogy vizsgált már 6.-ról lezuhant macskát, akinek kutya baja nem lett, az enyim meg ettől a -macskamérce szerinti- kis magasságtól lesérült...

Biztos a Cukinak is tetszeni fog, és pajtik lesznek. Ajánlom is nekik! Van egy kinti macskánk is, ő Folti. Mikor látta enni, elkezdett kacagni. :D Szeretnénk az Apjával, ha állatbarát lenne, és ehhez nagyban hozzájárulna Mókuska is. Jaj de várom! Azért is szeretném kiszabadítani a mostani helyéről, mert hát, hogy finoman fogalmazzak, idösapám nem veti meg az alkoholt, és sokszor hangoskodik, meg szadizza a macskát. Nem bántja, csak pl.: csavargatja a fülét, amit Móki nem tart olyan viccesnek, mint a fater, de még ilyen esetekben sem karmol, szóval szerintem nem kell félteni tőle a kisasszonyt.

Fürdés utáni duzzogás :D

Az ülés előnyei

Úgy vártam, hogy üljön végre. Nem csak a mozgásfejlődés miatt. Kényelmi szempontból is jobb így: nem kell büfiztetni. Végre! Nem egy könnyen büffentős lány. Volt, hogy egy csomó ideig kellett rázni a fenekét, hogy meghalljuk a hőn áhított hangot. És ugye nem pehelysúlyú, én meg nem vagyok erős. Akkor kezdett könnyebbé válni az élet, mikor már megmaradt hason, mert ilyenkor leraktam, és már jött is ki a levegő. :) Amióta ül, meg simán távozik belőle.

Továbbra is imád ücsörögni, a mászás hidegen hagyja. Legutóbb mondta a gyógytornász, hogy a lába, és a csípője még mindig gyenge, valószínűleg ezért sem csinálja még.

Annak is örülök, hogy hintázhat, és ehet az etetőszékében. Kész nagylány már. :)

Megvadult

Én nem tudom, ma mi lelte a lányt, de nem semmi volt, amit művelt. Kezdte a Dévényen való őrjöngéssel, mikor az arca következett, le is kellett fognom... Mint a régi "szép" időkben, mikor az elejétől a végéig, a torka szakadtából bőgött úgy, hogy taknya nyála egybefolyt. Már el is felejtettem, milyen is ez. Szerintem amúgy túl kipihent volt a kisasszony, ugyanis tegnap napközben kettőször aludt, és nem is keveset; este 9-től reggel 9-ig is húzta a lóbőrt. Legközelebb fel fogom kelteni, mert nagyon durva, amit levágott. Nem érdekelte semmi játék, csak dobálta lefele mindet. Kis haramia.

Fogat is növeszt, úgyhogy elképzelhető, hogy ez is közrejátszott. Volt, hogy felemeltem, és ezt annyira zokon vette, hogy csak tekergett és üvöltött. Aztán kétszer alig bírtam tisztába tenni, mert akkor is ezt a kicsavarodok anyám kezéből minden erőmmel dolgot játszotta, aminek nem igazán örültem. :)

Reggel, és este is hajlandó volt megenni 2 deci tápot, és még kakilt is magától, úgyhogy azért volt jó gyerek is a nap folyamán.

Hangyát szedtem

Pedig nem voltam ideges, és még nem is unatkoztam, mégis hangyaszedéssel indítottam a napot. Miközben etettem reggel a Cukit, észrevettem, hogy ellepték a habtapit. Boldog voltam... Vegyszereket nem szeretek használni, főleg nem gyerekszobában, így kézzel gyorsan összekapkodtam őket, majd szórtam ki egy kis sütőport, ami tényleg elűzi őket. Olyan jó, hogy már tud ülni a nagylány, és már nem látszódik a konyhában a lehelet, így ezentúl ott fognak zajlani az étkezések, és akkor talán a szobát sem lepik el a dögök.

Kicsit kertészkedtem is, telepítettem füvet. :) Magra nem fussa, így a csupasz helyekre tettem fűcsomókat, hátha megfogja. És egy kicsit paréztam is. Meg töröm a fejem, hogy mit ültessek majd a dézsákba. Olyan jó a tavasz, a legeslegjobb évszak. Imádom!

Legújabban csak nagyon rövid ideig van el egyedül. Pár perc múlva már hisztizik és sír.

Nagyon megtetszett neki az ülés, szinte egész nap így van. Volt már párszor, hogy krumplis zsák módjára hátradőlt, és volt nagy kobak koppanás, meg sírás, de gyorsan meg lehet vigasztalni. A mászás hidegen hagyja, néha azért olyan, mintha próbálgatná, de inkább ül és kúszik a kis drágám.

Végre ül!

Ma először ült támaszték nélkül! Olyan ügyes volt: z-üléssel kezdte, majd kinyújtotta a lábait, és ezután felemelte a kezét a talajról, és ült. Nem is nagyon inogott. Tetszett neki, hogy két kézzel is tud így játszani, és nagyon örült magának. :) Édes volt! Le se tudom írni, hogy mekkora boldogság ez.

1 évvel ezelőtt

Tavaly ilyenkor reggel mentem a helyi kórházba fájásmérésre, férj elkísért. Busszal mentünk, a sofőr nem vezetett valami gyöngéden, így majd besz*rtam. Nagy volt a hasam, sokan kérdezgették, hogy ikrek -e, és rengetegen jósolták, hogy hamarabb fog érkezni. Mondjuk gondolom a "nagy" termetem miatt is tűnt óriásinak a pocakom. Persze ekkor is sok volt a keményedés, de ezen nem lepődtünk meg, február óta ezzel szórakoztunk. Hiába ettem én a magnéziumot... Ezen a napon abba a kórházba is el kellett utaznunk, ahol szülnöm kellett, uh-ra volt jelenésünk. Mondták itt, hogy majd mutassam meg a CTG- papírt, hátha bent tartanak.
  A buszon nagyon rossz volt. Oda- vissza összesen 6 körforgalom van az útón. Na én ezeknél kapartam az ülés háttámláját rendesen. Úgy éreztem, nem bírom ki, szorítottam a fogam, és közben fogtam a kezemmel a hasam, mert erősen nyomódott a medencémhez. Anyu, és férjem is jött. Mikor odaértünk, úgy döntöttem, elég volt ennyi buszozás, így gyalog vágtunk neki a kb. 2 km-es útnak a kórházig. Ekkor nagyon sajnáltam, hogy nincs kocsink... Nagyon lassan tudtam döcögni, már úgy mentem, hogy a hasam alját fogtam, mert ha nem, nagyon fájt. (Cipőt úgy vettem fel, hogy csináltam egy nagy emelvényt újságokból, és arra raktam a lábam.) Végre megérkeztünk. Hamarabb értünk oda, mint az időpont, de egyből beszólítottak. Én nagy naivan azt hittem, hogy legalább egy áramlásmérés lesz, de csak egy sima uh-ért kellett 50 km-t utaznom, amit drága városomban is meg tudtak volna csinálni. Nem értettem, hogy mi a fenéért kellett ezért átjönni, de szerintem a doki sem, aki átküldött. A szonográfus is csak lesett, hogy mit keresek ott. Rendesek voltak, bár a vizsgálatot végző úgy ütögette a hasam, hogy majd be tojtam. Azért bepróbálkoztam a CTG-s papírral, de mondták, hogy ők nem tudnak vele mit tenni.
 Vissza a buszállomásra helyi járatos busszal mentem, de egy idő után le kellett szállni, mert nagyon fájt. Inkább gyalogoltam. Nem volt valami kellemes, hogy állandóan keményedett a hasam. :( Örültem, mikor végre hazaértünk, életem egyik legszörnyűbb utazása volt.

Mi nehéz ebben?

 Ilyenkor, mikor hóforduló van, mindig kicsit nehezebb. Olyan írásokat már régóta nem olvasok, amik arról szólnak, hogy egy x hónapos gyereknek miket kellene tudnia. Viszont látom más blogokon, vagy az utcán, hogy a vele egykorú, sőt jóval fiatalabb babák már ülnek, másznak, szaladnak, motoroznak. Nem irigykedem, és nem azért zavar, hogy Ő még nem csinálja ezeket, mert így nem tudom elmondani, leírni, hanem mert tudom, hogy így sok dologgal később fog találkozni, és egyelőre sok mindenből kimarad. Rossz érzés, hogy az idegrendszere már képes lenne bizonyos dolgokra, a teste viszont megakadályozza:
 -2 kézzel csak háton fekve tud dolgozni, de vannak játékok, amik mondjuk nehezek... És látszódik rajta, hogy csinálná, de nem bírja.
 -Mikor még csak hátról hasra tudott fordulni, láttam rajta, hogy vissza is szeretne, de akárhogy is erőlködött, nem ment neki. Olyan volt, mint egy kis bogár, ami a hátára esik, és nem tud visszafordulni. (Csak ő épp fordítva nem tudott helyzetet változtatni.) 
Olvastam elég sok helyen, hogy más anyukák idegeskednek, hogy kihagyja a mászást a gyerek, de szalad. Nem értem, ha ők aggódhatnak, akkor én miért nem??? Tudom, azzal, hogy idegeskedek, panaszkodom nem megyek semmire; viszont, ha elmondhatom, leírhatom, az megkönnyebbülést hoz. Azzal is tisztában vagyok, hogy unalmas, de nekem kell ez ahhoz, hogy lenyeljem, hogy nem tudok mit csinálni. Én is hallgattam meg életem során rengeteg olyan dolgot, ami b*szottul nem érdekelt, vagy én nem láttam akkora problémának. Mégis, ha úgy éreztem, a hallgatásommal segítek, hát századszor is végighallgattam.
 Bánt, hogy már ilyen kicsiként is hátránnyal indul. (Kedves védőnénink is kijelentette már az elején, hogy hátrányos helyzetű, mert nem szopizik... Hogy mondhatott ilyet???) Viszont annak nagyon örülök, hogy legalább arra lehetőségem van, hogy vigyem Dévényre. Megőrülnék a tehetetlenségtől, ha nem lenne (nincs 2 éve, hogy van a városban rá lehetőség), vagy nem bírnánk kifizetni. Bár nagyon megterheli a pénztárcánkat a heti 3000 Ft, de ha az utolsó garasunkat is költenénk rá, akkor is vinném.
 Elszomorít, hogy nem hintázhat még. :( Pedig biztos tetszene neki!
 Az emésztésének is nagyon jót tenne, ha a gravitáció lefele is húzná. Mondjuk, most az utolsó 3 napban mindennap volt, úgyhogy nagy az öröm.

  Vannak olyan babák, akiknek azért lassabb a mozgásfejlődésük, mert olyan a ritmusuk, és nincs semmi bajuk. A Cuki viszont a hipotónia miatt van lemaradva. Ijesztő azt tudni, hogy az izomtónus gyengeséget az okozza/okozhatja, hogy az oxigénhiány következtében sérült az agyának az a területe, ami ezt irányítja. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi van, ha más területek is károsodtak? Irtó keveset tudunk az agyról. Az a tény viszont megnyugtat, hogy a pici babák idegrendszere még nagyon képlékeny, és a sérült részek feladatát más területek átveszik. Egyszer láttam a Discoveryn, hogy egy fiatal lány agyvérzés miatt elvesztette a fél agyát, mégis felépült, és átlagéletet tudott élni. A másik példa RITA BABA története, aki súlyos agyfejlődési rendellenességgel jött világra, és mindezek ellenére, csodával határos módon gyönyörűen fejlődik. Még az orvosuk is azt mondta, hogy nem tudja mivel magyarázni, hogy ilyen jól van, csak a hittel. Szóval nem kesergek, tudom, hogy Tündüssel is minden rendben lesz, csak az odavezető út kissé hosszabb, kanyargósabb, rögösebb...

 Ezt csak azért szerettem volna összefoglalni, hogy picit megértsék mások, hogy miért nyafogok sokszor, miért rí a szám. Mióta négykézlábon hintázik, és ülni is próbál, sokkal nyugodtabbak vagyunk, és nagy a boldogság. :) Annyira jó nézni, ahogy fejlődik, és próbálkozik. Nagyon édes! És ha majd iskolás lesz, és nem lesz kimagasló a teljesítménye, akkor nem fogjuk lustasággal gyanúsítani. Ha meg a magatartásával lesznek gondok, ráfogjuk a lassú mozgásfejlődésre, és nem kell pironkodnunk. :P

1 hónap múlva szülinap

Döbbenet! Ma 11 hónapos a Cuki, aki egy 9 és 10 kiló közti, 7 fogú kis tündi. :) Mászó pózba sokszor vágja magát, és ringatózik, az ülés próbálgatását viszont inkább csak pelus nélkül csinálja. Támaszték nélkül még nem tud ülni. :( (Meg kellene kérdezni a dokit, hogy vajon ez is a lustaság miatt van -e... Ha lemegy az influenzajárvány, váltok.)
 Azért titkon reménykedem, hogy a szülinapi tortáját ülve trancsírozza majd szét. Ha nem, akkor meg majd hasalva. Mikor adok neki porcit, azt is legtöbbször hason fekve pakolja a kis szájába. Olyan édes, ahogy csippentve csemegézik. :) Ja, és kiterveltem, hogy milyen lesz a tortája. Majd csinálok főpróbát előtte, hogy tudjam ehető -e. A tejérzékenység miatt egy kicsit macerásabb, de nem vészes. Olyan étkezési keményítőt kellene még találnom, amibe nincs nyomokban tej. Múltkor a fagyasztott brokkoliból nem tudtam neki főzni, mert abban is volt...
 A napokban kezdett rájönni, hogy a cumisüveget Ő is meg tudja fogni. Még azért messze van az önálló ivástól, de már ez nagy szó. Régebben vérig volt sértve, mikor próbáltam rávezetni arra, hogy tudná a picike kezeit használni.
 Határozottan elkezdett halandzsául beszélni. Olyan édes, egész nap be nem áll a kis lepénylesője. :)

 Ma nagyon jó kislány volt. Szidni kell, és megjavul. :D Kakilt ma is és tegnap is, este 170, reggel 200 milli tápot evett, délután aludt 2 órát, szóval nincs okom panaszra. Teát is elfogadja. Amúgy fura, de a babakocsiban mindig többet iszik. Én nem tudom, hogy miért van ez, de ha ez az ára, hogy vedeljen, belerakom én a kocsiba, és kiviszem az udvarra többször is. Még jó, hogy kertes házban lakunk, és hogy lassan itt a tavasz!
 Olyan rossz ízű tökfőzeléket csináltam ma, hogy az elképesztő. :O Azért mindhárman ettünk belőle, szegény lány is kapott. Szerencsére Anyu adott töltött kápit, így a vacsoránk legalább finom lesz.

Ülés

 Tegnap este fürdés előtt meztelen csicsóka volt a lány, mert még nem volt jó a víz, én meg már kicsomagoltam. Erre mászó pózba vágta magát a habtapin, majd egyszer csak rátolta magát a sarkára, majd kicsit oldalra, ezek után pedig felnyomogatta magát a kezével Z-ülésbe. Csak gyönyörködni tudtunk, és ámultunk. Egy ideig tartotta magát, de végül orra bukott, de nem vette zokon. :)

 A folyadékbevitele és a kakilása viszont még mindig nem jó. Csak legalább 1 olyan dolog lenne, ami simán megy... Abba már belenyugodtam, hogy nappal elég neki az egyszeri másfél óra alvás (és ezek ellenére este fél 10-kor még tiltakozik a lefekvés ellen), de azt nem tudom elfogadni, hogy tápból egyre kevesebbet fogyaszt. Hiába rakok én bele kutya fülit, akkor sem kell neki. Ma 80 millit ivott. :( Szerintem majd felhívom a gasztroenterológust, hogy mi a túrót csináljak vele, mert azért legalább fél litert bele kéne tukmálni, ehelyett örülök, ha 2 decit hajlandó... Nem könnyű!!!

Nem iszik, nem alszik

 Ismét sztrájkol... Most inni nem hajlandó (napi 4 dl tápot nagy nehezen sikerül megitatnom vele, de van, hogy csak 280 ml jön össze), pedig nem ártana, ha a táp mellett kortyolna teát és gyümölcslét is, mert így bele sül a kaki. Pár napja tiltakozik a folyadék ellen, és ez az utolsó két adagon meg is látszódott, megint kétujjnyi vastag, kemény volt. :( Pedig már reménykedtem, hogy ennek a nehézségnek vége, de úgy tűnik mégsem. Eddig volt, hogy napi 6-7 dl-is ivott, most meg örülők, ha 1-2 decit bele tudok imádkozni. Pedig váltogatom is az ízeket, de mégsem kell neki. (Ha csak vizet adnék neki, inkább kiszáradna, minthogy megigya...) Agyamra megy ezzel. Próbáltam már pohárból is itatni, de köpte kifele. Közben meg a fosatós vizet is csökkentenem kellene, de így hogy a fenébe?

 A másik dilije a nemalvás. Eddig tényleg nem volt okom panaszra, örültem, hogy legalább van 1 olyan dolog, ami könnyen megy, és nem kell érte dupla kört futni, erre ennek is lőttek. Jó, nappal nem igazán aludt eddig sem, de ezt elnéztem neki az éjszakák végigalvása miatt. Most viszont se nappal, se éjjel nem húzza a lóbőrt rendesen. Elképzelhető, hogy a mászással van kapcsolatban, mert gyanúsan egy időben kezdődött a 2 dolog. Jaj szegény fejemnek, ha ez így marad! Napközben legújabban 1-szer 1,5 órát alszik, pedig akkor a legkezelhetőbb a kisasszony, ha 2-szer 1,5 órát alszik, de ez olyan ritka, mint a fehér holló.

 De hogy ne csak szidjam szegényt, dicséret is illeti ám őkelmét, ugyanis tornán nagyon jól viselkedett, csak az utolsó negyed órában bőgött. És mászatás közben már csak a csípőjénél kellett tartani és stimulálni, és szépen pakolgatta a kezeit. :)

 Egy nagy riadalom is történt: azt hittem, hogy megzabálta a Nenedentes ujjra húzható fogkeféjét, ami sajnos bent felejtődött az ágyában, és a lányt is odaraktam, miközben készülődtem. Mire bementem, csupa fehér volt a képe, én meg csak lestem. Először azt hittem, hogy popsikrém, de azt nem tudott sehonnan szerezni, így aztán beugrott, hogy valószínűleg leszopogatta a fogkrémet, csak közben jól kikente magát. Még a szeme is olyan volt. Szerencsére aztán pár perc keresgélés után (hál' Istennek átlátszó, és mindez torna előtt volt, és persze késésben is voltunk) meglett... Tanultam belőle, az biztos!

 Ma meg sms-t küldött a mamájának. Szöveg nélkül volt, de akkor is durva! :D Múltkor meg netezett is. Pedig mindig lezárom a billentyűzetet. Lehet, ezek miatt fogyott le nagyon hamar a kártyámról a pénz, én meg mindig csodálkoztam... Úgyhogy többé nem játszhat a telefonommal, pedig imádja, és kiköveteli, hogy adjuk oda.

Kaméleon

Némely dologban hasonlít a kaméleonra: az első ilyen a szeme. Tudja egymástól függetlenül mozgatni őket, magyarul kancsal a drágám. Ezt valószínűleg örökölte, ugyanis rám és apura is jellemző. Nem állandóan bandzsítunk, csak akkor, ha elgondolkodunk, bambulunk. Régen hordtam szemüveget, egy gyönyörű sztk keretes rémséget, de nem használt. Anyu elvitt még Szegedre is, hogy WTF. Azt mondták, hogy enyhe kozmetikai probléma, és nem lehet rajta segíteni. Engem nem zavar, sőt az Embert szoktam vele idegelni, mert direkt is tudom ám csinálni. :D

A második hasonlóság a mozgása. Elkezdett ugyanis előre- hátra hintázni mászó pózban. :) 1 hete még "csak" pár másodpercig megtartotta magát, most meg már ringatózik. Annyira örülünk, hogy azt nem lehet leírni! Olyan nagylányos. Egyem is meg a zúzáját!

(Nem)alvás

Imádja betakarni a fejét

 Egy nem túl kellemes estén vagyunk túl... Tegnap olvastam Babiéknál, hogy Fanni rosszul aludt. A Cukkancs meg segített, hogy jobban át tudjam érezni, hogy milyen lehet nekik, ugyanis 6-szor kelt fel... :/ Én nem tudom mi ütött belé. Fene se érti. Még az apja is felébredt, mikor türelmemet elvesztve hangosan közöltem vele, hogyha nem hagyja abba ezt a hülyeséget, kivágom Fóti (macska az udvaron) mellé. Azért annyira nem sír a szám, ugyanis egy ideje már nem sűrűn fordul elő ilyesmi, általában egyszer kel fel, de könnyen visszadurmol, de legtöbbször végigalussza az éjszakát legnagyobb örömünkre.

 Cserébe viszont a nappali alvása katasztrófa. Semmi rendszer nincs benne, van, hogy látom rajta, hogy olyan fáradt, hogy csak na, de aludni nem hajlandó. Volt, hogy egész nap csak 1 órát aludt. Ezzel nem is lenne semmi bajom, ha nem lenne nyűgös. Mikor elkezdtünk tornára járni, javult a helyzet, de mára már arra is immunis lett. Mondjuk, ha választhatok, inkább éjjel aludjon, úgyhogy annyira azért nem kell sajnálni. :)

 Esténként is elég nehezen bírom rávenni egyébként, hogy nyugovóra térjen. Volt, hogy fél 11- kor még kukorékolt. Közben persze kómás, de a lába jár ezerrel, rugizik össze-vissza. Lehet, azért ilyen, mert egy ekkora lánynak többet illenők mozognia, és elképzelhető, hogy nem vezeti le az energiáját. Vagy a franc se tudja.
 Ja, és ha már alvás: áldom az eszét annak, aki kitalálta a világítós cumit! :)

Kiderült

Kiderült, hogy tegnap miért nyüszített, és viselkedett kiállhatatlanul: a foga kínozta. Ma mondom benyúlok a szájába, mert már egy ideje fehéredett az ínye, és bizony szúrt a kis hegye. Végre kint van a 7. is. Tegnap azt hittem, hogy utál minket, ugyanis ráhajtottam a fejem, és lökött el magától, sőt nagy duzzogva, mérgelődve faképnél is hagyott, és fénysebességgel elkúszott tőlem. :( Az apjával is hasonló módon viselkedett, pedig vele akkor is cuki szokott lenni, ha velem nincs jóban, viszont most ő sem volt kivétel. Ma szerencsére már minden a régi, és meg is nyugodtam, hogy nem a szüleire volt mérges, hanem a fogára. :)

Zöldike

 Tegnap egy zöldike pár csemegézett a madáretetőnél. :) Olvastam, hogy nem is nagyon félnek az embertől, és ez valóban így van, mert míg berohantam a fényképezőért, a lány kint bömbölt, mégsem repültek el, és az ajtó nyikorgása sem tántorította el őket. Elég sok madárka jár már ide, aminek nagyon örülök. Pedig, mikor kiakasztottam az etetőt, sok ideig a tájára sem jöttek. Vendégszeretetünket élvezik: gerlék, rigók, cinegék és zöldikék. Egyszer már láttam házi rozsdafarkút is, de nagyon félénk.

 A Cuki továbbra is tápsztrájkot tart. Valamilyen okból kifolyólag 140 ml- nél többet nem hajlandó elfogyasztani belőle. Kanalast szépen eszi. Nem idegesítem magam ezen, Szegeden azt mondták, ha eszik Sinlacot is, akkor nem gond. Az is fura, hogy próbáltuk ízesíteni, de úgysem kell neki több.

 Olyan kis édi: csomó időt tölt azzal, hogy a forma bedobóból ki-be pakolgatja a dolgokat. Persze még a nagy lyukon keresztül, de így is nagyon ügyi. Most ez a legújabb játéka.
 Vagy front van, vagy a foga nő, de elég nyafka. Sokszor nyüszít, mint egy kutya, és az agyamra mén ezzel a hanggal. Talán rosszabb, mintha bőgne.

 Kedden voltunk gyógytornán új időpontban. Sejtettem, hogy tiltakozni fog, végig bőgte az egészet. :( Nem volt elég fáradt. Ez is bizonyítja, hogy az elméletem helyes, miszerint akkor nem sír, ha nincs kipihenve. Így megpróbálom azt jövő héten, hogy felkeltem hamarabb, hátha álmos lesz, mire megyünk, és nem üvölt 1 órán keresztül. Mondta a gyógytornászunk, hogy még gyenge a háta, nem is tudja megtartani magát ülve. Ezért lenne jó, ha elkezdene mászni, mert azzal erősödne a háta. Egyre többször kinyomja magát mászó pózba, olyan jó látni, nagyon örülök neki. Meg sokszor hason fekvésből próbálkozik félülő helyzetbe kerülni. A hónaljánál fogva pedig már végre feszíti a lábát, néha picit rugizik is. Úgyhogy fejlődik a leányzó. :) Majd hozok róla videót is.